orvosdoktor, megyei főorvos, szül. 1813. okt. 20. Szegeden (Csongrádm.); középiskoláit a szegedi kegyesrendiek gymnasiumában, az orvosi tudományt Bécsben és Páduában végezte, hol orvosdoktori oklevelet is kapott. Az 1848-49. szabadságharcz idején Perczel, Tóth Ágoston, Guyon Richard és Bem alatt minden ütközetben jelen volt és kötözte a sebesülteket. 1849. aug. 16. Déván a fegyverletételnél elfogták és a gyulafehérvári várba vitték; innét másodnap szabadon bocsáttatott, oly feltétele alatt, hogy a sebesült császáriakat gyógykezelje a mit meg is tett, egyszersmind a honvédeket is gyógyítva, kik közül 366-ot saját költségén gyógykezelt. Hosszabb tanulmányutat tett Német-, Franczia-, Olasz-, Angolországban és Hollandiában, sőt a keleten is járt. Hogy Gyulafehérvár városának 1863-tól 1870-ig kórháza volt, az ő érdeme, mert azt saját vagyonából tartotta fenn. A cholera-, himlő-, és diphteritis-járványok idején ezeket ő fojtotta el városában. Az európai művelt nyelveket, még a spanyolt is beszélte; az irodalomnak és színművészetnek nagy pártolója volt. Alsó-Fehérmegye tiszt. főorvosa s Gyulafehérvárnak szintén főorvosa (1855-90) s az ottani kir. törvényszék orvosa volt. 1890-ben nyugdíjba vonult és Budapestre költözött, hol 1893. jan. 29. meghalt.
Czikkei a Gyulafehérvári Közlönyben (1885. 31., 37., 39. sz. Budapesti orvosi congressusról; a közegészségi rovatnál is közreműködött); a gyulafehérvári Politikai Szemlében a közegészségügyi rovatnak állandó vezetője volt, és itt Gyulafehérvár közegészségügyi viszonyait statisztikai adatokkal támogatta. Havonként a város közegészségügyi, születési és halálozási állapotáról, közléseket tett közzé; a m. kir. államvasutaknak általa kezelt gyulafehérvár-szászvárosi szakát: Vasúti egészségügy cz. alatt tárgyalta.
Vasárnapi Ujság 1893. 33. sz. arczk.
Kolozsvári Tört. Lapok 1893. 9. sz.
Budapesti Ellenőr 1893. 19. sz.
Pallas Nagy Lexikom XIV. 462. l.