kir. kincstartó, nagy-szebeni származású, a családja azonban Reichesdorfból (Medgyesszék) származott és onnét vette nevét. Hol tanulta a jogtudományokat, ismeretlen, ő magát pápai s császári notáriusnak nevezte és 1522-től 1525-ig városi írnok volt Nagyszebenben. 1525-től Mária magyar királynő titkára volt. II. Lajos király halála után I. Ferdinand szolgálatába állott és már 1527-ben királyi titkár és tanácsos, végre erdélyi kincstartó lett. Bél szerint (Notit. novae Tom. I. 455. l.) 1537-ben a kir. magyar kamaránál tanácsos volt I. Ferdinánd nevezetesebb követségeknél Erdélybe s Moldvába használta fel, így 1528. Erdélybe jött és két honfitársával Gross Zsigmonddal és Maurer Mártonnal utazásokat tett az országban, hogy Zápolya János híveit gyengítse és a szászokat I. Ferdinand részére megnyerje. Küldetésüket oly buzgalommal teljesítették, hogy Brassóban zavarokat idéztek elő, sőt némely hajthatatlanokat el is távolítottak, így Margondai László nagy-sinki királybírót és Gräf Péter tóbiási birót. A zavargások okozóiként Gross és Maurer még azon évben elfogattak és János király parancsára Budán lefejeztettek. R. kétszer járt követségben Moldvában. 1527. június 27. R. mint I. Ferdinand meghatalmazottja, Pozsonyon keresztül utazott Olmützbe, Krakkóba, Lembergbe és Bakuba, Péter moldvai vajdához, hogy vele szövetséget kössön; miután ez megtörtént, Brassóba utazott, hol sikerült a lakosságot Ferdinand részére megnyerni s a többi szászoknak, úgy Erdély nagyjainak rokonszenvét is. Nagyszebenben sok küzdelme volt, melyet Trausch részletesen megírt. 1530. és 1531-ben Olmützben élt és Ferdinand az erdélyi ügyekben mindenkor kikérte tanácsát. 1535-től Moldvából, második kiküldetése alkalmával visszatérve, 1543-ig Budán és Olmützben tartózkodott. Élete körülményeiről még csak annyit tudunk, hogy 1550-ben Bécsben élt.
Munkái:
1. Moldaviae Qvae Olim Daciae Pars, Chorographia, Georgio a Reicherstorf. Viennae, M. D. XLI. (Az utolsó levél előlapján a Reichersdorfer czímere.)
2. Chorographia Transylvaniae, Quae Dacia olim appellata, aliarumquae provinciarum & regionum succuncta descriptio & explicatio. Georgio a Reychersdorff... autore. U. ott, M.D.L. (A 21. levélen külön czymlappal áll: Moldaviae, Quae Olim Daciae Pars, Chorographia. A Transylvania és Moldavia újabb kiadása, Bronovius Tartariajával együtt. Köln, 1595.).
3. Transsilvaniae Olim. Daciae. Dictae Descriptio a Io. Petro & Paulo Manuciis, ex uariis ueterum & recentiorum Scriptorum monumentis, & praecipue ex Georgio a Reychersdorff, accurate in unum congesta. Romae, M. D. XCVI.
Kisebb munkái: Acta Legationis G. R. in diarium congesta sub a. s. 1527. (Kiadva J. Chr. Aretin által. München, 1806.); Progressus itineris mei ex urbe Viennensi Austriae per varias Regiones in Trans. ab anno dom. 1527. p. 651-652.; Egressus ex Cibinio Budam versus die 16. Apr. a. dom. 1528.; Oratiuncula Auct. coram Majest. R. Pragae habita; Acta legationum G. R. ad Moldaviam, p. 655-688.; Liber G. R.... Principis dmni Ferdinandi Hungariae et Bohemiae etc. Regis Secretarii sub anno domini DXXX. feliciter concriptus, (eredeti kézirat a müncheni Hof- und Staatsbibliothekeben. Ezen kisebb gyűjteményes munkákat részletesen leírja Trausch).
Bod, M. Athenas 231. l.
Czvittinger, Specimine 314. l.
Horányi, Memoria III. 163. l.
Benkő, Transsilvania II. 335. l.
Katona, Historia Critica XXIII. 875. l.
J. K. Schuller, Georg Reichersdorfer und seine Zeit 1527-1536. Wien. (Ism. Magazin f. gesch. u. Liter. N. F. I. 1859. 180. l.
Trausch, Schriftsteller Lexikon III. 86-102. l.
Szabó-Hellebrant, Régi M. Könyvtár III. 1. rész., 102., 118., 260. l.
Pallas Nagy Lexikona XIV. 458. l.
Allg. Deutsche Bibliographie XXVII. 678. l. (Fr. Teutsch).