egyetemi alkönyvtárnok, a m. tudom. akadémia levelező tagja, született 1819-ben Zirczen (veszprémm.), hol atyja a cziszterczita-rend ügyésze volt. Atyjának gondos vezérlete alatt korán megkedvelte a hazai történetet, s Kőrösi Csoma Sándor neve és vállalkozása szokatlan hatással volt reá. Győrött, hol Maár Bonifácz történettanár hatott reá legmélyebben, és a pesti egyetemen végezte tanulását; itten Horvát Istvánnál volt élelmezése és szállása; de a mi kiemelendő, a híres tanár sem utasítással, sem eszközök közlésével nem kötelezte őt le. Pesten ismerkedett meg külföld irodalmával és nyelveivel, szünideit kirándulásokra használta fel. 1839. júl. elvégezvén a törvénytudományi tanfolyamot, elindult világot látni; mintegy 4 hónapot felső Németország, Hollandia és Belgium bejárására akart fordítani, de azon titkos tervvel, hogyha győzné, Skandináviát is lássa, a tanév bekövetkeztével pedig vagy a bonni, vagy a heidelbergi egyetemre teljes kiképzése végett beiratkozzék; azt remélte, hogy szülőinek belegyezését merész terveibe megnyerheti s némi erkölcsi kényszer hozzájárultával fiuk tudnivágyását megbocsátani s őt tovább is segíteni fogják. vándorlása Bécsen és Prágán keresztül Szász-, Poroszországba, Rügen szigetére s Rostokon át Hamburgba vezette. Itt az Éjszaki-tenger közelében ellenállhatatlan vágy kezdte vonzani Skandinávia felé. Kielben gőzhajóra ült s Kopenhágába, onnét pedig Stockholmba érkezett, hol a királyi könyvtár látogatása s Arvidson könyvtárnok ismeretsége elhatározó lett jövendőjére. A finn-magyar rokonság megfejtését tűzte ki élete feladatává s 1839. nov. 8. Aboban finn földre lépett. Mindenekelőtt sajátjává tette a svéd nyelvet, fiatalsága egész hevével fordult a finn néptörzs régiségei, története, nyelve és irodalma körüli tanulmányokhoz. 1840. márcz. Schildt orvos társaságában mélyen behatolt Finnország belsejébe s hosszasabban időzött Lommasalo helységben, egy paraszt gunyhóban, hol finn szónál egyebet nem hallott s a néppel együtt élve, tanulta meg a finn nyelvet és gyűjtötte tudományos kincseit. Midőn a helsingforsi tudós társaság tagjává választotta, e kitüntetést már finn-nyelvű levélben köszönte meg. Május végén tovább ment kelet felé, Karéliába, aztán a lapp földre, hol évezte azt, a mi után régóta sóvárgott, t. i. június közepétől július 18-ig nem látta lenyugodni a napot. Kezdte tanulni a lapp nyelvet s gazdag ethnographiai tanulmányokat tett; házigazdája a lapp flóra nagynevű leírója, Laestadius prédikátor, bevezette a hitregevilágba s megengedte, hogy kézirataiból kivonatokat készítsen. aug. hónapot Kemiben, a tudós Castrénnál töltötte. Világnézete napról-napra öntudatosabb lett és czélja határozottabb; kimerítő utazási tervet készített, melyet azonban a segédeszközök csekélysége miatt végre nem hajthatott. A felsőbb társaságokban nagy kitüntetéssel fogadták és lapp tanulmányaiban is nagy előmenetelt tett. 1841 elején visszatért Helsingforsba, hol máj. 24-ig mulatott és csodálatot gerjesztett a könnyűség által, melylyel a svéd és finn nyelvet beszélte. Ezután az észt nyelvvel kezdett foglalkozni és Szent-Pétervárra ment, hogy a keleti finnugor néptörzsek meglátogatására illően elkészülhessen. Ezalatt itthon is megkezdődtek a mozgalmak a fiatal Reguly által annyi szilárdsággal s férfiassággal, annyi áldozattal és nélkülözéssel követett czél pártolására. A m. tud. Akadémia, csekély pénzerejéhez képest, némi pénzsegedelmet és megbízásokat küldött Regulynak. A szent-pétervári tudományos előkelőségek, Baer, Frähn, Sjögren, Köpen, Krug, Schmidt, br. Stiglitz sat. egyenkint kitűnő szívességgel látták az érdekes magyar utazót, Balugyánszky államtanácsos (született magyar) házában pedig valódi atyai fogadtatásra talált. Itt ismét komolyan, sőt egészségét veszélyeztető erőfeszítéssel állt neki az új tanulmányoknak. Először is az orosz nyelv tanulásához fogott, azután a keleti finnugor, ú. m. zürjén, mordvin, cseremisz, nyelveket búvárolta, mikhez a csuvas is járult. Tanulmányainak történelmi, föld- és néprajzi anyagát tetemesen gazdagítá, folytonosan szeme előtt tartva végczélját, a finnugor népek önvizsgálati megismerését, mely nélkül nem hitte, hogy a finn-magyar rokonság kérdéséhez alaposan szólni lehessen. A szilárd és áldozatkész ifjat ez öntudatos útjáról semmi melléktekintetek le nem tántoríthatták. Az akadémiai, bár csekély, segedelemnek nagy erkölcsi hatása volt nemes törekvéseire; az akadémiai elnöki ajánló-levél hivatalos jelleget ruházott reá és mint a nemzeti tudós kar megbizottját vezeté be a pétervári tudományos intézetek- és testületekbe. Szegény volt, de becsültetett; lemondott a jelenről, hogy keble sugalta feladatának éljen. Jelentést írt a m. t. akadémiának, mely 1842. márcz. érkezett Pestre, s az akadémia méltányolva a fiatal tudós utazónak ez első tudományos vallomását, utazása összes költségeinek elvállalását ajánlotta az igazgatóságnak, mit azonban a pénztár állapota nem engedett meg. Regulyt azonban szertelen erőlködéssel űzött tanulmányai megtörték; aggasztó betegségbe esett Peterhofban. Felgyógyulván, miután hazájából lényegesebb segélyre számot nem tarthatott, Pétervárott pedig nagy részvéttel pártoltatott Baer és Balugyánszky által és Demidoff Anna herczegnőnek, sőt az udvarnál is bemutattatott; orosz segélylyel volt tehát meglátogatandó a keleti finnugorokat, a mi nagyon fájt nemzeti büszkeségének. Azonban a m. t. Akadémia 1842. nagygyűlésén hathatósb pártfogásra talált, 1000 p. forint rendeltetett utiköltségei pótlására. 1843. okt. 7. a m. tud. Akadémia levelező tagjának választotta. Ugyanez év okt. 9. indult el Pétervárról második, vagyis ural-szibériai utazására, főképen Baer segítségével. Moszkván és Novgorodon át, a Volgán lefelé, sok nélkülözés közt, okt. 27. érkezett Kazánba. Keleti finnugor népek közt, útja czéljánál találta magát. Kazánt, hol a tudós Kovalevszki őt segítette, nov. 8. hagyta el. Útját a votják és baskir népfaj közt folytatta, mindenütt tanulta az illető nyelveket és szokásokat. Decz. 4. szerencsésen átkelt az Uralon; és az oroszok urali telepeinek végpontján, Vszevolodszkoiban, voguloktól vett tanítást ezen faj nyelvében s viszonyaiban, mely már kihaló félben van, s vogul szótárt írt össze. Éjjel és nappal halmozta rakásra az anyagot, s márcziusig megvetette alapját a vogulok nyelve s szokásai ismeretének. Márcz. 17. Tobolszkba érkezett, hol Castrénnal találkozott. Utazásainak fénypontja azonban éjszaki felfedező útja volt. Pelimből 1844. júl. 24. indult ki; oly nélkülözéseket kellett szenvednie, oly veszélyekkel küzdenie, melyeket csak oly ember viselhet el, kit valemely nagy eszme iránti lelkesedés vezérel. Oly vidékeket járt be az éjszaki vogulok és iramszarvasok ez ismeretlen hazájába, melyeket még művelt utazó soha meg nem látogatott. A vogulok hazájából az osztják nyelv és néplet vizsgálatára tárt át. 1845. szept. érkezett az Obi tartomány főhelyére. Hosszas vándorlás után a vadász és halász nomád törzsökök közt, Berjozovba ért, hol egész bugósággal feküdt osztják studiumainak; az általa leírt osztják énekek meghaladták a nyolczvan ívet, midőn pétervári levelek folytán kénytelen volt Kazánba visszaindulni. az osztjákok közt 1845. márcziusig lakott. Visszautaztában a nyelvrokonok baráti kezet nyújtottak megkedvelt utazónknak s íjakkal és nyilakkal ajándékozták meg. Kazánból a cseremisz és csuvas nyelvek tanulmányozása végett a rajfai kolostorba költözött. Egészsége mindinkább elromlott, haja elhullott, de szelleme nem hanyatlott. Idő közben a m. tud. Akadémia aláírást nyitott a bátor utazó segélyezésére, mely mintegy 1400 frtot jövedelmezett, de új kötelességeket is szabott az utazónak. Hanyatló egészsége daczára hazafiúi örömmel és készséggel határozta el magát, hogy a volgai finnugorok buvárlását a mordvinok és csuvasok meglátogatásával egészítse ki. Május végeig a cseremis nyelvet már megtanulta, Kazánt elhagyván, Nizsni-Novgorodból a mordvinok közé indult. A mordvin nyelvvizsgálattal el is készült, de a csuvasok látogatásának ez alkalommal költséghiány miatt el kellett maradni. Itthon azonban az utazónak barátja Toldy Ferencz nem szűnt meg az ügy érdekében izgatni, s 1845 elején megalkottatott a «Reguly-könyv» kiadása által annyi pénzt szerezni, hogy utazónk két évre fedezve legyen, a gyűjtött anyagot feldolgozhassa és hazájába visszatérhessen. Ekkép lehetővé vált a csuvas nyelvnek is a nép között való megtanulása, s Reguly elszánta magát ez új terhes útra. Befejezvén mordvin dolgozatait, 1845. nov. a csuvasok közé ment, az 1845-46. telet pedig csuvas tanulmányai szerkesztésével töltötte Kazánban. Igy a finnugor nyelvcsalád több és több ágával ismerkedvén meg, életből szedett nyelvanyagát mindinkább kitisztázta s elveit megállapította. Ily lelkiismeretes eljárás után, három évi terhes utazását befejezte s 1846. aug. 25. visszaérkezett Szent-Pétervárra. Érdemben és hírben gyarapodva, nyilt karokkal fogadtatott barátaitól. Minthogy az általa beutazott helyek részletes ismerete sehol sem gerjeszthetett oly érdekeltséget, mint Szent-Pétervárott és e helyt legtöbb segédeszközre találhatott: utazása eredményeinek feldolgozását ott kezdte meg és a 180 geographiai mérföldre terjedő éjszaki Uralvidék földabroszát nagy fáradsággal ki is dolgozta. E munkája 1847 végén készült el s áll egy földabroszból, mely 16 4rét lapot tölt be, s magyarázó szövegből. E roppant műről, mely egy egész utazó társaságnak is becsületére válnék, nyiltan bevallották a szent-pétervári lapok, hogy «Reguly e munkája által Oroszország geographiájában s ethnographiájában egy terjedelmes terra incognita fölfedezőjévé lett». Az orosz tudósok siettek e felfedezéseket térképeiken fölvenni, R pedig hálájának lerovása után, 1847. febr. 3. elhagyta Szent-Pétervárt, Gräfenbergbe ment megromlott egészsége érdekében, onnét pedig szept. hazájába tért rövid látogatásra. Novemberben, miután az udvarnál is kegyesen fogadtatott, Berlinbe ment, hogy ott már most megújult erővel munkái rendezéséhez fogjon. De feszültebb munkálkodása visszahozta testi bajait. 1848. jún. 13. a m. kir. közoktatási miniszterium őt a pesti egyetemi könyvtár első őréül nevezte ki, de hivatalát csak 1849. szeptemberben foglalhatta el, melyben, ideiglenes felfüggesztés után, 1850. jan. 25. is megerősíttetett s e hivatalát egész haláláig viselte. A m. tud. akadémia érdemlett részvéttel fogadta egyik 1847. népes gyűlésében a főtitkár áttekintő értesítését Reguly utazásairól, mely alkalommal ethnographiai gyűjteménye is fel volt állítva közszemlére. Mióta hazájába ért, folytonosan betegeskedve gyűjtésének csak igen kis részét volt képes feldolgozni. 1850-ben tartotta első akadémiai előadását a dzungár népről. 1851. Hell Miksának a finn-magyar nyelvrokonságról hátrahagyott kéziratait ismertette (M. Akadémiai Értesítő 1851.); 1856-ban még két előadást tartott az éjszaki Ural földrajzáról. Utolsó éveiben Hunfalvy Pál segítségével vogul tanulmányai feldolgozásával foglalkozott. A zágrábi délszláv régészeti társaságnak is tagja volt. Meghalt 1858. aug. 23. Buda mellett az Istenhegyen. A m. tudományos Akadémiában 1863. Eötvös József báró tartott fölötte emlékbeszédet.
Munkái:
1. Dzungár nép és annak a magyarral állított fajrokonsága. Olvasta a m. akadémia ülésében szept. 16. 1850. Pest, 1850. (Különnyomat az Akadémiai Értesítőből).
2. Cseremisz gyűjtéseit Budenz adta ki és dolgozta föl a Nyelvtudományi Közlemények III. és IV. kötetében. U. ott, 1864-65.
3. Reguly Antal hagyományai. I. A vogul föld és nép. Kiadta Hunfalvy Pál. U. ott, 1865. (Ism. Budapesti Szemle XXI. 290. l.).
4. Mordvin gyűjtéseit Bundenz adta ki a Nyelvtudományi Közlemények V. kötet. U. ott, 1866.
5. Vogul népköltési gyűjtemény. Vogul gyűjtéseit Munkácsi Bernát adta ki. Budapest, 1892-1902. (Magyar fordítással).
6. Osztják népköltési gyűjtemény czím alatt osztják gyűjtéseit Pápay József adta ki. Budapest-Lipcse, 1905. (Magyar és német fordítással. Zichy Jenő gróf harmadik ázsiai utazása V. kötet. 4rét LXXXII+282+2 lap. Reguly életrajzával és arczképével).
Levelei szüleihez és barátaihoz 1840-1857-ig összesen 135 darab (a m. tud. Akadémia levéltárában).
Arczképe: Tyroler J. metszette aczélbe Pesten 1850. (A Reguly-Albumban).
M. Akadémiai Értesitő 1840-41., 1843-44., 1847.
Athenaeum 1841. (Utazásai, levelei).
Csoma de Körös und Reguly Antal (Különny. a St. Petersburger Zeitung 1842. 233., 236, sz.-ból).
Világ 1843. 4-7. sz.
Nemzeti Ujság 1844. II. 48. sz. (Levele Baerhez 1842. jan. 12.).
Jelenkor 1844. 31. sz. (Akadémiai jelentés és felszólítás R. ügyében).
Reguly-Album. Pest, 1850. arczk. (R. utazásai Toldy Ferencztől).
Ujabbkori Ismeretek Tára VI. 136. l.
Ferenczy és Danielik, Magyar Irók I. 282. l.
Pester Lloyd 1858. 197., 199. sz.
Vasárnapi Ujság 1859. 33. sz. arczk.
M. Akadémiai Almanach 1863. 294. l.
Eötvös József báró, R. emlékezete. (Budapesti Szemle XVIII. 1863.).
Egyetemes M. Encyclopaedia XII. 197. l.
Toldy Ferencz összegyűjtött munkái II. (Utazásai). IV. (Beszéd R. mellett).
Pallas Nagy Lexikona XIV. 453. l.
Budapesti Hirlap 1905. 360. sz. (R. hagyatéka) és gyászjelentés.