német csillagász, szül. 1436-ban Königsbergben (Würzburg mellett); már 12 éves korában a lipcsei főiskola hallgatója volt, később Bécsbe ment, hol Purbach tanítványa és segéde lett. Purbach állandó barátságot kötött vele; a két tudós ezentúl együtt végezte megfigyeléseit. A pápai követtől Bécsbe küldött Bessarion kardinális felszólítására Purbach Rómába ment hogy az Almagesztnek egy a kardinálisnak birtokában levő kézirata alapján fordítást készítsen; ezúttal R-t kérte, hogy kisérje Rómába, mit r. meg is tett. Purbach Rómában meghalt, és R. fejezte be a Ptolomaios-féle Almageszt fordítását. 1468-ban visszatért Bécsbe, hol meghalt barátja helyét töltötte be. Mátyás király Magyarországba hívta, hogy a Konstantinápoly elfoglalásánál zsákmányolt görög kéziratokat rendezze. R. a meghívást el is fogadta, de nem sokáig maradt Magyarországban, az újra kitört háború miatt elment Nürnbergbe. A pozsonyi academia Istropolitananak is tanára volt és 1467-ben Esztergomban Vitéz János érsek udvarában írta egyik munkáját. Nürnbergben egy igen gazdag polgár, Bernhard Walter annyira érdeklődött munkái iránt, hogy azokat saját költségén kinyomtatta. 1474-ben IV. Sixtus pápa Rómába hívta, hogy a naptárreformhoz szükséges előmunkálatokban részt vegyen; R. azonban Rómában 1475. vagy 1476-ban hirtelen meghalt. A csillagászat és mathematika sokat köszön neki. A csillagászat terén főérdeme, hogy az égboltozat látszólagos mozgását az időmérésre használta. Ő az első, ki Németországban az algebra előadását ismét szokásba hozta, kiváltkép a trigonometriát fejlesztette, melyben a tangensek használását honosította meg. Physikai munkái a hydrostatika és optika terére vonatkoznak.
Munkái közül a következőket említjük:
1. De doctrina triangulorum. Venetiis, 1463.
2. De quadratura circuli... 1463.
3. Calendariu. Nürnberg, 1473.
4. Ephemeride. U. ott, 1474.
5. Dialogus contra Gerhardi Cremonensis in Planetarum theorias deliramenta. U. ott, 1475.
6. De reformatione calendarii. Venetiis, 1484.
7. De cometae magnitudine longitudineque. Nürnberg, 1531.
8. De triangulis omni modis. U. ott, 1533.
9. Tabulae directionum profectionumque in nativitatibus multum utilies. Venetiis, 1585. (Táblázatokban mutatta be az égitestek pályafutását, keringését és elhajlását; ezenkívül naptárt ad az 1475-től 1515-ig terjedő időszakra; R. ezen munkát Vitéz János érsek felszólítására Esztergomban dolgozta ki, mint ezt a krakói Vitéz-codexben latinul olvashatjuk, mely szerint «A táblák e könyvét R. magister úr szerkesztette az esztergomi várban az Úr 1467. évében, mely munkában neki Marton mester segédkezett vala». ez a magyar csillagászati naptár tehát nemcsak tudományos tekintélyben, de megjelenésében is megelőzte az augsburgi 1491., lübecki 1519. és rostocki 1523. naptárakat és két századon keresztül a művelt Európa csillagászai ezt használták kézikönyvül.)
10. Cisio. Kolozsvár, 1580. (Debreczen, 1592., Kolozsvár, 1592., Buda, 1825., 1855. R. német munkájából fordítva).
Új M. Múzeum 1858. I. 202. l.
Szabó Károly, Régi M. Könyvtár I. k.
Áber Jenő, Egyetemeink a középkorban. Bpest, 1881. 30. l.
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
Pallas Nagy Lexikona XIV. 450. l. (Heller A.)
Budapesti Hirlap 1902. 319. sz.