Rédey László (kis-rhédei gróf),
Máramarosmegye főispánja, r. Ferencz erdélyi fejedelemnek, ki 1659. jún. 13. emeltetett grófi rangra, és iktári Bethlen Druzsina fia, szül. 1636. jan. 11., 1654-ben II. Rákóczy György erdélyi fejedelem bejárója (cubicular. mag.) volt, a szerencsétlen lengyel expeditióban pedig mint dandárvezér vett részt. 1653. okt. 12. eljegyezte budetini Szunyogh Zsuzsannát, kivel 1655. júl. 27. esküdött meg Szent-Joóbon (Biharm.). Huszonnégy éves korában már Barcsai Ákos az ország generálisságával kinálta meg őt. Egy évvel utóbb Háromszék főkapitánya lőn. 1661. jún. veszté el első nejét; 1662. márcz. 29. már a másodikat, Barcsai Ákos özvegyét, Bánffy Ágnest vezette oltárhoz. a török Kemény irányában atyjával együtt őt is megkinálta a fejedelmi méltósággal. Meghalt 1664 táján magtalanul.
Munkái:
1. Rhédei László naplója. Közli Vass József, a szerző életrajzával. Pest, 1855. (Magyar Történelmi Tár I. kötet 222-234. l. a b. Radák Istvánné szül. Rédei Klára grófnő birtokában volt eredeti után; a napló 1655. márcz. 23-tól 1657. júl. 26-ig terjed.).
2. Rédey László történeti maradványai 1658-1663. Közli Nagy Iván. Pest, 1871. (Magyar Történelmi Tár XVII. A budapesti egyetemi könyvtárban levő eredeti kéziratból: Uti jegyzetek, Vegyesek, A tatár fogságba esett rabok dolgairól, Rédei Ferencz fejedelemségére vonatkozó levelek, Levelek 1658-ból, Rédei László levelei 1659-ből, Rédei László levelező könyve 1660-63.)
Nagy Iván, Magyarország Családai IX. 743., 746. l.
M. Nemzetségi Zsebkönyv. I. Főrangú családok. Bpest, 1888. 204. l.