bölcseleti és jogi doktor, egyetemi rendes tanár és a m. tudom. akadémia levelező tagja, R. József, az országos számvevőség építészeti számtisztje és Brencsán Juliánna fia, szül. 1822. nov. 17. Kolozsvárt; szülei gondos nevelésben részesítették; negyedik évében már olvasni és írni tudott, ötödik évében pedig a zongorajátékban oly rendkívüli előmenetelt tett, hogy Filtsch híres zongorászszal párhuzamba tették. Hét évvel lépett szülővárosában a gymnasiumba, melyet ugyanott 1835-ben kitűnően be is végzett. Édes atyja őt a hadmérnöki pályára szánta, de a fiú gyenge testalkatánál fogva e szándékáról kénytelen volt lemondani, mire a kolozsvári lyceumban hallgatta a bölcseleti tanfolyamot és a doktori fok elnyerése végett Pestre jött és már 1837. szept. 17. bölcseleti doktorrá avatták. Visszatérvén Kolozsvárra, a jogi tudományokat hallgatta, azokat 1839-ben bevégezvén, a szokásos joggyakorlat megszerzése végett Marosvásárhelyt kir. táblai jegyzőnek felesküdött, hol 1841-ben ügyvédi vizsgálatot is tett. Ez időbe, hajlamát követve, lépett az irodalom terére is, míg Erdély több nevezetesebb levél- és könyvtárát átkutatta, hogy nagyobb terjedelmű történelmi regény írásához anyagot gyűjtsön, másrészt megindította Franczia regénycsarnokát. Szépirodalmi törekvései mellett azonban a komolyabb tudományokról sem feledkezett meg. Irodalmi működésével, melynek elismeréseül Doboka-megye és Marosszék táblabirájának neveztetett, folytatta saját kiképeztetését. E czélból Pestre jött és az egyetemi tanfolyamot pótló magánvizsgálatot s 1846. szept. 23. első jogi doktori szigorlatát kitűnő sikerrel állotta ki; és habár már akkor első jelei mutatkoztak ama vészteljes bajnak, melynek később áldozata lett, még azon évben a kolozsvári kir. lyceumnál mint az egyházjog és statisztika helyettes tanára lépett a közoktatási pályára, majd a politikai tudományoknak Huber Ferencz halála által megürült tanszékére pályázott és ebbeli dolgozata alapján 1847. okt. 27. az érintett tudományok rendes tanárává neveztetett ki s a kir. kormányszék decz. 30. intézménye szerint tanszékét el is foglalta. De csakhamar, midőn ép egy általa szerkesztendő hírlap előkészületeivel foglalkozott, a bekövetkezett politikai események más térre szólították. Az erdélyi unió folytán báró Eötvös József vallás- és közoktatási miniszter 1848. máj. miniszteri titkárrá nevezte ki. R. Budára helyezendő át lakását, előbb június 13. Kolozsvárott Polyxena unokahúgával, nagybátyja Brencsán József számvevőségi tan. leányával pápai felmentvény alapján frigyet kötött. A közoktatási miniszteriumban a felsőbb oktatási osztályban annak feloszlatásáig működött; azután egy ideig alkalmazás nélkül maradt, a pénzügyi miniszteriumhoz 1849. máj. titkári minőségben történt áthelyezésének foganatja nem volt; szaporodott családja fentartási gondjaival terhelve, az időszaki sajtó terén keresett foglalkozást, mellette szaktanulmányait is folytatta. 1850. febr. 3. báró Geringer Antal teljhatalmú császári biztos, az állam- és igazgatási jog újonnan renszeresített tanszékének ideiglenes ellátásával bízta meg; febr. 18. kezdette meg előadásait. Két évi helyettesi működés után 1852. jan. rendes tanárrá neveztetett ki; 1853. júl. 9. pedig a hátralevő szigorlatok és vitatkozások elengedésével jogi doktorrá avattatott. Tanítási körébe az ausztriai államjog, a közigazgatási és pénzügyi jog tartoztak. Tanszékének betöltése mellett a Pesti Napló szerkesztője is volt 1850. aug. havában, majd 1851. szept. 9-től közel másfél évig, a legsúlyosabb viszonyok közt; ezen idő alatt számos tájékoztató, fejtegető, főleg nemzetgazdászati vezérczikket írt; de óvatos eljárása daczára kétszer lett megintve, sőt 1852. végén másnak könnyelműségéből eredt törvényszéki vizsgálat alá került, melynek a fejedelem kegyelme vetett véget; azonban a lap szerkesztését 1853. febr. 12. Török Jánosnak adta át és szabad óráit ismét a szépirodalomnak szentelte. Használva a tanrendszer előnyeit, a római jog taníthatási engedélyeért folyamodott és azt 1856. szept. 26. azon megszorítással nyerte, hogy leczkéit kizárólag német nyelven tartsa. A m. tudom. akadémia azon év decz. 15. a törvénytudományi osztály levelező tagjának választotta. Az októberi diplomával egyidejű királyi leiratok által egyetemünknél a magyar államjog tanítását és a magyar tannyelv teljes visszaállítását eredményezték; annak előadása Récsit illetvén, tevékenységét nagyobb mérvben vette igénybe. További intézkedéssel a német tanárok eltávozván, a római jog tanszéke megürült. R., kinek ebbeli tanímítási engedélye 1858. szeptember 25. csak a római jog egyes részeinek előadására volt szorítva, 1860. márczius 24-én az egész tudományra kiterjesztett és 1862. júl. 25. annak rendes tanárává neveztetett ki; már előbb tag társait őt az 1861-62. tanévre a jog- és államtudományi kar prodékánjává megválasztották és a következő évre ezen állásában megerősítették. Az 1862. év tavaszán első jelei mutatkoztak egészsége újabb megrendűlésének; a budai Istenhegy üdítő levegője, melyet a Széchenyi orom tőszomszédságában hosszabb ideig élvezett, nem tévesztette jótékony hatását; a tanév elején szokott módon megkezdhette tanításait, de már január 24. beállott vérhányási roham miatt félbeszakítani kényszerült; gondos ápolás bajának továbbfejlődését megakasztotta s az 1863-64. tanévben ismét megkezdhette előadásait; azonban 1864. márcz. újra kitört baja és azon év jún. 1. meghalt Pesten. A m. tudom. akadémiában 1866. decz. 3. Pauler Tivadar mondott fölötte emlékbeszédet.
Czikkei az Akadémiai Értesítőben (1859. II. A jogtudományról, mint jogtételek forrásáról, székfoglaló); a Pesti Naplóban (1861. 68. sz. Még egyszer a pragmatica sanctió); az Újabbkori Ismerek Tárába is írt czikkeket; czikkei az Egyetemes Magyar Encyclopaediában (Achaei, Alexander Magnus, Actio, Ager sat.).
Munkái:
1. Polgári s büntető törvényhozási értkezések. Bentham Jeremiás kéziratai után kiadta Dumont István, francziából ford. Kolozsvár, 1842-44. Két kötet.
2. Lélia. Regény. Sand György után francziából ford. U. ott, 1842. Két kötet. (Franczia Regénytár).
3. Indiana. Ford. U. ott, 1843. Két kötet. (Szerző életrajzával és arczképével. Franczia Regénycsarnok 1., 2.).
4. Matild, egy fiatal nő emlékiratai. Sue Eugen után francziából ford. U. ott, 1843. Két kötet. (Bodor Lajossal együtt. Franczia Regénycsarnok 3-10.).
5. Erinnerungsrede, womit die am 18. Febr. d. J. (1850.) in der juridischen Facultät der. kön. ung, Landes-Universität begonnenen Vorlesungen aus der politischen gesetzkunde eröffnet hat. Ofen, 1850.
6. A telekadó rendszere Magyarországban az 1850. márcz. 4. cs. pátens szerint. Pest, 1850.
7. Politikai gazdászat tankönyve. Dr. Kudler József után. Buda, 1851. Két kötet.
8. Az ausztriai birodalom közönséges és a koronaországok különös alkotmányjogának alaprajza. Vezérfonalul hallgatói számára. Pest, 1851.
9. Tökéletes útmutató az ideiglenes bélyegtörvényhez és minden eddig megjelent utólagos rendeletekhez, betűsorozatos rendben a közvetlenül fizetendő illetékek kiszabására és beszedésére rendelt hivatalok táblázati átnézetével. U. ott, 1851.
10. Az úrbéri kárpótlás és a megszüntetett úrbéri kötelékből származó jogviszonyok szabályozása Magyarországon, a szerb-vajdaság és temesi bánságban az 1853. márcz. 2. cs. nyílt parancsok által. Előadva és jegyzetekkel ellátva. U. ott, 1853.
11. Hiúság vására. Regény. Thackeray után angolból ford. U. ott, 1853. Hét kötet. (Sükeivel együtt. Külföldi Regénycsarnok 1., 2., 7-10.)
12. Mont Reveche. Regény Sand Györgytől. Francziából ford. U. ott, 1853. Három kötet. (Külföldi Regénycsarnok 4-6.).
13. Printemps Zsófia. Regény. Írta ifj. Dumas Sándor, francziából ford. U. ott, 1854. Két kötet. (Külföldi regénycsarnok 11., 12..
14. Közigazgatási törvénytudomány kézikönyve, az ausztriai birodalmi törvényhozás jelen állása szerint különös tekintettel Magyarországra. U. ott, 1854-55. Négy kötet. (Ism. Pesti Napló 1855. 91. sz.).
15. Nehéz idők, mostani idők számára. dickens Károly angol eredetije után ford. U. ott, 1855. Három kötet. (Téli Könyvtár 1-3. Ism. P. Napló 1855. I. 49. sz., 2. kiadás. U. ott, 1870. 2 k.).
16. Puszta ház. (Bleak house). Regény. Dickens Károly angol eredetije után ford. U. ott, 1855-56. Tíz kötet. (Téli Könyvtár 4-13., 2. kiadás. U. ott, 1870. Hét kötet).
17. Kalmár és báró. Freytag Gusztáv «Soll und Haben» cz. regénye után németből ford. U. ott, 1856. Hét kötet. (Névtelenül. Téli Könyvtár 14-20.).
18. A római jog elvei, tekintettel a történeti fejlődésre. Scheurl Adolf után. U. ott, 1857. (2. jav. kiadás: «A római jog elemei...» cz. U. ott, 1864.).
19. Magyarország közjoga, a mint 1848-ig s 1848-ban fennállott, rendszeresen előadva, Buda-Pest, 1861. (2. kiadás bőv. és rendezve Löw Tobiás által. U. ott, 1869. 3. bőv. és rend. u. attól. U. ott, 1871.).
20. A római jog rendszere, tekintettel mai alkalmazhatóságára, vázlatban. Puchta Fr. Gy. után ford. Pest, 1862.
21. A régi görög irodalom története. Müller K. O. és Donaldson J. V. után angolból ford. U. ott, 1861. Két kötet.
Szerkesztette és kiadta a Franczia Regénycsarnok 12 kötetét 1843-44-ben Kolozsvárt, a Külföldi Regénycsarnok 12 kötetét 1853-54. és a Téli Könyvtár 20 kötetét 1855-56-ban Pesten.
Erdélyi Hiradó 1847. 311. sz.
Újabbkori Ismeretek Tára VI. 134. l.
Ferenczy és Danielik, Magyar Irók I. 385., II. 414. l.
1864: Hon 126., Fővárosi Lapok 127., Koszorú I. 24., Vasárnapi Ujság 24. sz. arczk., Ungarische Nachrichten 127., Wiener Zeitung 140., 144. sz.
M. Akadémiai Értesítő V. k. Pest, 1865. 421. l. (Pauler Tivadar Emlékbeszéde.)
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
Pallas Nagy Lexikona XIV. 432. l. és gyászjelentés.