Rátkai György (nagy-tábori báró),
zágrábi kanonok, szül. 1612-ben; családja egyike azon számos magyar nemesi családoknak, melyek Mátyás király halála után, ennek a magyar trónról mellőzött fiát, Corvin János horvát bánt, elkisérték Horvátországba, hol letelepedtek és egészen elhorvátosodtak. R. Gráczban és Bécsben tanult és a jezsuiták rendjébe lépett, de ezen rendből csakhamar kilépett és világi pappá lett. 1640-ben zágrábi kanonok és utóbb kalocsai nagyprépost lett. A törökök elleni harczokban Zrinyi Miklós és Péter (rokonai) mellett hősileg harczolt és Zrinyi Péter kérelmére a zágrábi káptalan megengedte neki, hogy mint tábori lelkész a svédek elleni harczban részt vegyen. A 30 éves háborúban (1647) Frangepán György fővezér, R. és Eszterházy Tamás alvezérekkel Csehországba a pilseni táborba rendeltettek, honnét Szászországba és Thüringiába portyáztak. 1648-ban a zágrábi káptalan a megüresedett püspöki székre R.-t hozta javaslatba, de a Zrinyiek ellenségei kivitték az udvarnál, hogy őt mellőzték. R. vigaszt keresett a törökök elleni harczokban és irodalmi tevékenységben. A Memoria regum cz. 1652-ben kiadott munkája sok tisztelőt, de sok ellenséget is szerzett neki, főkép mert Opmer hollandi tudós értesítéseit a horvát dolgokról nevetségessé tette és a protestánsok túlkapásait nyiltan elmondotta. A német protestánsok könyvét Frankfurtban és Regensburgban nyilvánosan elégették s a hajsza itthon is megindult ellene. A zágrábi püspök 1664-ben R-t kanonoki állásától és jövedelmétől megfosztotta. R. testben és lélekben megtörve mint Novavjes falucska (Zágráb mellett) plébánosa halt meg 1666. szept. 1.
Munkái:
1. Kripozti Ferdinanda II. Rimzkogha Czeszara, Kraleztvih, Nimskogha, Wgerzkogha, Cheskogha, Dalmatinzkogha, Hervaczkogha, i Szlovinzkogha, Kralia, &c. Po Orczu Gulielmusu Lamarmaini diachkim iezikom zlosene szada pako. Po Juriu Rattkai. Bécs, 1640. (II. Ferdinánd római császár és magyar kiraly, erényei, Lamarmannus Vilmos latin munkájának ford.).
2. Memoria Regum, et Banorum, Regnorum Dalmatiae, Croatiae & Sclavoniae, Inchoata Ab Origine sua, & usq. ad praesentem Annum M. d. c. LII. Deducta. viennae, 1652. (A horvát bánokra, különösen a Zrinyiekre nézve forrásmű. Hozzá járul: Panegyris D. Ladislao Hungariae Regi declamata A. 1614. és Oratio in Synodo Zagrabiensi habita 26. Aug. 1642. Újabb kiadása. Bécs, 1772.)
Czvittinger, Specinem 313. l.
Bod, M. Athenas 230. l.
Barits, Adalbert, Scriptor. ex regno dlavoniae Collectio. Varasdini, 1774.
Századok 1867. 92. l.
Petrik Bibliogr.
Irodalomtörténeti Közlemények III. 1893. 408. l.
Pallas Nagy Lexikona XIV. 415. l.
Kath. Szemle 1897. 300. l.
Szabó-Hellebrant, Régi M. Könyvtár III. 1. rész 467., 545. l.