görög kath. vallású kanonok, született 1805. február hó 22-én Mező-Szilváson (Kolozsmegye); a gymnasiumot Marosvásárhely és Kolozsvárt, a hol a bölcseletet is hallgatta, a theologiát, mint a nagyváradi görög kath. egyházmegyének növendéke, Pesten 1828-ban befejezte és 1831. szeptember 15. pappá szentelték. Biharmegyében Belényes-Újlakon, Szombatságon, majd Hagymádfalván kapott parochiát. Itt érte a szabadságharcz. A bihari oláhság nem volt hűtlen a haza ügyéhez s talán ennek tulajdoníthatta R. is, hogy az ötvenes években Nagyváradon fogságot szenvedett. Úgy látszik, ezzel állt összeköttetésben azon elhatározása, hogy a görög keleti vallásra áttért. De mint ilyen, csak 1856-ig tanárkodott az aradi theologiai intézetnél; ekkor újra görög katholikus és Dobra Sándor lugosi püspöknek figyelméből aradi lelkész és temesvári esperes lett. Kitűnő egyházi szónok volt. 1867-ben kanonoknak nevezték ki Lugosra, hol 1875. márcz. 27. meghalt.
Egyházi beszédei és czikkei jelentek meg az akkori hazai rumén lapokban.
Munkája: Vallási párhuzamok, unio és még valami. Nagyvárad, 1842. (Rácz névvel a M. Irók XI. köt. 327. h. csak ezen munkája van felemlítve).
Prédikáczióit bár sajtó alá rendezte még sem adta ki.
Márki Sándor, Bihari román írók. Nagyvárad, 1880. 28., 39. lap.
Enciclopedia R. III. 733.
Sematismus istoric. Lugos. 1903. 135., 578. l.
A m. n. múzeumi könyvtár példányaiból és Zászlós J. jegyzeteiből.