jogi-doktor, ügyvéd, az erdélyi és magyarországi rumén nemzetiségi comité elnöke, szül. 1828. aug. 19. Tordán; a gymnasiumot és theologiát Balázsfalván és a pesti központi seminariumban végezte. 1848-ban Muresián Miklóssal és Árpády Sándorral legiót szervezett, melynek parancsnoka Gratze cs. kir. kapitány volt; ezen legio több harczban vett részt, legkivált a Kemény Farkas honvéd ezredes elleni küzdelmekben, midőn az abrudbányai havasokból kiűzte. A szabadságharcz után 1850-ben Bécsbe ment jogot tanulni; innét Pestre jött hol jogi-doktor lett. a budai törvényszéken, úgyszintén a budai és kolozsvári ügyvédeknél gyakornokoskodott. 1860-ban tett ügyvédi vizsgát Nagyszebenben, a mikor irodát nyitott. 1861-ben indult meg a mozgalom az «Astra» létesítésére, melynek ő volt egyik támogatója. Ugyanezen évben a megyék szervezésekor alispánná nevezték ki; azonban az erdélyi autonomiából kifolyólag a magyarok és rumének közt támadt különbözetek miatt állásáról lemondott. 1863-ban képviselővé s az erdélyi országgyűlés jegyzővé választotta. Az 1867-ben kelt rumének Pronuncia-mentuma az «unio» ellen az ő műve; ezt egy küldöttséggel Sulutiu balázsfalvi érsekkel az élén ő nyújtotta át a királynak. Midőn Péchy kir. biztos Erdélyben utazott, kipuhatolandó a rumének állásfoglalását az «unio»-val szembe, ő mondott hozzá beszédet. R. rábeszélése következtében, Macellariu képviselő 1869-ben Erdély-szerdahelyen tanácskozásra hívta a ruméneket, melyen R. először nyilatkozott a passivitás érdekében; azután a Gyulafehérvárra hívott értekezletet ő vezette; majd 1880-ban Tordán saját házában, egyetértve Baritiu György történetíróval és társaival megalapították a rumén nemzeti pártot, melynek elnöke lett. az 1884. és 1892. összehívott pártgyűlés, melynek elnöke volt, kimondta az általa szerkeszett Memorandum terjesztését. 1892. máj. ő vezette a rumén nagy küldöttséget Bécsbe. Bécsben tartózkodása alatt Tordán a nép elpusztította a házát. 1894. júl. 25. pörbe fogták és fogságra ítélték, melyből egy évet és 3 hónapot ült le a szegedi államfogházban. Meghalt 1902. decz. 4. Nagy-Szebenben, a hol nyugalomban élt.
Ijfúságától fogva írt a hazai rumén lapokba.
Munkája: Theses ex universa jurisprudentia et scientiis politicis. Budae, 1857.
1902: Budapesti Hirlap 335. sz., Familia 565. l.; Tribuna 215-228. sz., Tribuna Poporului 218. sz., Unirea 49., 50. sz., Gazeta Transilvaniei 257-261. sz., Draperul 136-139. sz., Controla 94-99. sz., Telegraful Roman 132. szám.
Enciclopedia Romana III. 370. 371. l. és Zászló János jegyzetei.