1848-4849-ben Axentie Szever névvel oláh néptribun, szül. 1827. ápr. 15. Asszonyfalván (Nagy-Küküllőm.), földmívelő szülőktől; tanult Balázsfalván és Nagy-Szebenben; 1842-ben a balázsfalvi érseki papnevelőbe vették fel, azonban 1845-ben a Leményi püspök-féle per és viszály után elhagyta a papnevelőt és Romániába ment, a hol a latin és rumén nyelv tanára lett. Romániában az 1848. eseményekben tettleges résztvett és Ilfov (bukaresti) járásban a propaganda biztosává neveztetett ki, hogy szervezze a kerületet és kényszerítse az ideiglenes és alkotmányos kormány elismerésére. Innét visszatért hazájába és a szeptember 11. tartott granicsár gyűlésen Orláton részt vett; innét másnap 200 társával a Balázsfalván tartott országgyűlésre ment. az általános felfegyverkezés elhatározása után az oláhság szervezésén buzgólkodott és 1849-ben védte Gyulafehérvárt. A fegyverletétel előtt azon fáradozott, hogy egy állandó lovas eskadront szervezzen, de fáradsága meddő maradt. Feljelentések alapján elfogták és Nagy-Szebenbe vitték, de mint ártatlant tiz nap mulva szabadon bocsátották. 1850 vége felé felhívták, hogy utazzék Nagy-Szebenbe, hogy a szász comité két császári rendjellel tüntesse ki; ő azonban ezt visszautasította és az oláh népnek jogokat és anyagi veszteségeiért kárpótlást követelt. Ennek következtében 1852-ben a rumén templomok (Alsó-Fehérm.) 60,000 frt kárpótlást kaptak. Ő felségét 1852. júl. 21. Erdélybe utazása közben a Gaina hegységnél fogadta Ratiu és elkisérte Nagy-Szebenig, a hol a következő kitüntetéseket kapta: az arany érdemkeresztet, Ferencz József-rend III. osztályát és a szent Anna orosz katonai rend III. osztályát. 1851-54-ig állami hivatalokat viselt és a rumén politikai mozgalmakban élénk részt vett és az oláhság kulturmozgalmaiban vezető szerepe volt. Visszavonultan élt Brassóban. Az 1848-49. szabadságharcz óta Axentie Szever néptribun néven ismeretes.
Munkái:
1. Rapórtele prefecţilor Axente, Balint şi Jancu. Nagy-Szeben, 1884.
2. Válasz gróf Teleki Sándor ezredes úrnak... 1890. (Ism. Kolozsvár 199. sz.).
Budapesti Hirlap 1894. 248.
Enciclopedia Romana l. 336. l.
M. Állam 1902. 278. sz. és Zászló János jegyzeteiből.