jog- és államtudományi doktor, jogakadémiai tanár, czímzetes egyetemi rendkívüli tanár és a m. tudom. akadémia levelező tagja, szül. 1863. jún. 2. Győrött, hol atyja R. Károly, a történetíró, megyei levéltárnok volt; atyját ötödféléves korában elvesztette; ekkor anyjának szeretete és gondossága egyetlen gyermekében összpontosult; még gymnasiumi tanulmányai közben is együtt tanult, együtt rajzolt és gyakorolta a zenét vele. Középiskolai tanulását 1872-ben kezdte a győri ág. ev. gymnasiumban és ott tette le az érettségit 1880-ban. Visszavonult életet élt, egyedül Balogh Jenő volt barátja. A német nyelven kívül korán elsajátította a franczia, angol és olasz nyelvet. Már tanuló korában, midőn makacs torokbaja miatt édesanyjával a Rivierára ment, franczia és angol nyelven levelezett barátjával Balogh Jenővel. A csillagászat volt szenvedélye, azért anyjának ellenzése daczára, ki jogászt akart nevelni belőle, a bécsi egyetem bölcseleti karára iratkozott be, főtárgyául választva a csillagászatot és mathematikát. Anyja azonban az anyagi ügyek intézése közben lépten-nyomon rászorult fia tanácsára. Haza hívta s ő a tanév végén végkép búcsút vett a bécsi egyetemtől, egyszersmind kedvelt tudományától is s a következő tanévben már a győri jogakadémiára iratkozott be, hol két évet töltött és 1883. őszén a budapesti egyetemre jött, mint harmadéves joghallgató. Már ekkor határozottan nyilatkozott nagy előszeretete a közgazdaságtan és annak segédtudományai iránt s tanárai közül különösen Kerkápoly Károly, Kauz Gyula és Láng Lajos gyakoroltak erősebb hatást reá. De a jogi tárgyakat is szorgalmasan tanulta, mert követve édesanyja óhajtását, az ügyvédi pályára készült. 1885 nyarán végezte az egyetemet és már 1886. máj. 8. megkapta a jogi doktori oklevelet. Időközben megkezdte az ügyvédi joggyakorlatot s 1887. febr. 12. már az államtudományi oklevelet is megszerezte. Azonnal megszerezte az ügyvédi diplomát is, mihelyt a joggyakorlatra törvényesen megállapított idő letelt. Az ügyvédségre azonban nem érzett magában hajlamot, vágyai az egyetemi kathedra felé vonták. Feljött tehát Budapestre, hogy magát a nemzetgazdaságtanból magántanárrá habilitáltassa, a mi 1888. decz. 28. meg is történt. Azonban kenyéradó pályáról kellett gondoskodnia, azért az országos statisztikai hivatalba lépett, egyelőre csak mint díjnok, de már 3 hónap mulva felesküdt gyakornok lett. Közreműködött a Közgazdasági és Statisztikai Évkönyv nemzetközi anyagának feldolgozásánál; de közreműködött a Nemzetgazdasági Szemlénél (később Közgazdasági Szemlénél) is, mely folyóiratba 1899-től kezdve 27 nagyobb értekezést és 54 könyvismertetést, birálatot írt. Hivatalos statisztikai működésének emlékét az 1890. évi népszámlálási nagy mű egyes fejezetei és az 1890-93. évek népmozgalmát ismertető kötetekben írt bevezetések őrzik. Elkészítette bűnügyi statisztikánk reformtervezetét is. 1892-ben a budapesti egyetemen a statisztika magántanárává képesítette magát; ugyanazon évben a műegyetemen a nemzetgazdaságtan magántanára lett, 1894. jan. 21. pedig egyetemi rendkívüli tanári czímet nyert. a m. tudom. akadémia 1894. máj. 4. választotta levelező tagjai sorába. az 1894-ben alakult magyar közgazdasági társaság főtitkárává választotta. 1896. aug. 27. kineveztetett a kassai kir. jogakadémiához a nemzetgazdaságtan, pénzügytan és magyar pénzügyi jog rendes tanárává. Az összeköttetést azonban a budapesti irodalmi és tudományos körökkel nem szakította meg; továbbra is megtartotta a közgazdasági társaságnál viselt főtitkári állását, az üléseken többször megjelent, valamint akadémiánk felolvasó asztalát is felkereste. Részt vett az 1901 őszén a nemzetközi statisztikai intézetnek egy hétig tartó budapesti ülésezésein, két előadást is tartott a szakosztályok munkálataiban, megnyerte a külföldiek rokonszenvét és a legközelebbi tagválasztáskor az intézet tagjai közé választották. A kisvárosi társadalmi kötelezettséggekkel nem barátkozott meg, sőt untatta, mindamellett lehetőleg részt vett a mulatságokban is; testi szervezetének gyengeségét érezve oly hygienikusan élt, hogy a mértékletességnek mintaképe volt. A szünidőket rendesen édes anyja körében, csanaki (Győrm.) szőlejükben töltötte. Azonban egészségét minden gondozás mellett hanyatlani érezte. 1901 vége felé orvosi tanácsra a vöröskereszt-egylet budapesti Erzsébet-kórházába ment, hol komolyabb természetű operácziót állott ki. Az 1902. év jan. látszólag meggyógyultan, de tényleg megrendült egészséggel tért vissza Kassára; folytatta tanári munkáját. Ekkor régi vágyának teljesedéséhez közel jutott. Ő felsége 1902. máj. 5. Láng Lajost kereskedelemügyi miniszterré nevezte ki, a megüresedett tanszékre csak ő tarthatott igényt. A nagy szünidőre családjával együtt ismét Csanakra ment, igyekezett ott magát kipihenni és szellemi erejét visszanyerni. Itt azonban újabb csapás érte, anyjának állapota annyira roszra fordult, hogy szanatóriumban kellett őt szállítani. ez végzetes hatással volt R. érzékeny lelkére. Érezte, hogy a testi gyógyulást és a lelki békét nem találja meg szülőföldén, azért elhatározta, hogy Lovranába megy üdülni; de előbb aug. 7. Budapestre akart utazni, hogy ott látogatásokat tegyen; még az utolsó nap aug. 6. reggelén is nyugodtan kelt föl és a rendes időben, mit sem sejtetve senkivel, nyugodtan ment a fürdőszobába; egy idő mulva fegyverdördülés riasztotta fel a háznépet és a katasztrófa megtörtént. A m. tudom. akadémiában 1905. febr. 27. Vargha Gyula tartott fölötte emlékbeszédet.
Nagyobb tanulmányai, értekezései a Nemzetgazdasági Szemlében (1888. A pénzértékváltozásának némely következménye, Az érték fogalma és osztályozása, 1889. Az új német törvény a szövetkezetekről, A munkásokra vonatkozó törvényhozás Francziaországban, Bűnügyi statisztikánk és annak legújabb eredményei, Részletek bűnügyi statisztikánkból, 1890. a közgazdaság elméletének és törvényeinek kérdéséhez, A tőke közgazdasági fogalmáról, Fővárosunk bűnügyi statisztikája 1885-89-re, 1891. A munkásbiztosítás hazánkban, Az új porosz jövedelmi adó-törvényjavaslat, A földbirtokososztály hitelszükséglete és annak kielégítése, A vastermelés multjából és jövőjéből, Az épületek statisztikája Francziaországban, A földbirtokosi hitel statisztikája, 1892. Az árstatisztika feladata, különös tekintettel hazánkra, A közgazdaságtan újabb feladatairól); a Jogtudományi Közlönyben (1889. A jogászgyűlés és a munkásbiztosítás, Statisztikai évkönyvünk s az igazságügyi statisztika, Bűnügyi statisztikánk s annak legújabb eredményei, Részletek bűnügyi statisztikánkból, 1897. A jogi szakoktatás feladatairól); a Budapesti Szemlében (LXX. 1892. Nyilt levél a szerkesztőhöz, polemia Pólya Jakabbal); a Közgazdasági és Statisztikai Évkönyvben (III. IV. 1889-90. Az igazságügyről és részben a pénz- és hitelügyről); a Közgazdasági és Közigazgatási Szemlében (1893. Népünk korviszonyai és halálozási statisztikánk, 1894. Gazdasági haladásunk és a munkásosztály 1895. Igazságügyi statisztikánk reformjáról), a Közigazgatási Szemlében (1896. Az osztrák bűnügyi statisztika legújabb eredményei, 1899. Egy új tankönyvről, 1901. Népességünk szaporodásáról, A monopol kérdéséhez, 1902. A házasságok termékenysége); az Ezredéves magyar állam és Népe cz. munkában (1896. Magyarország népessége); a Közgazdasági Lexikonban (I. 1898. Áralakulás, Bűnügyi statisztika, Családi állapot, Erkölcsstatisztika, Felekezetek statisztikája, Gazdaságosság, Halandóság, Házasságkötés, Hitel, Hozadék, II. 1900. Igazságügyi statisztika, Jövedelem- és vagyon-megoszlás, Korstatisztika, Mezőgazdasági hitel, Munkásbiztosítás, III. 1901. Nemek statistikája, Népesség és népesedés, Születések, Tőke és kamat, Vagyon); a F. Magyarországban (1899. A szoczialismusról); kisebb értekezések, könyvismertetések legnagyobbrészt a Nemzetgazdasági (később Közgazdasági és Közigazgatási) Szemlében (1889-1902); a Pallas Nagy Lexikonának is munkatársa volt. Felolvasásai: a VIII. nemzetközi egészségügyi éd demografiai congressuson (1894. sur la distinction des classes sociales dans les recherches statistiques); a nemzetközi statisztikai intézet budapesti ülésén (1901. Memoire sur la methode la plus simple de mesurer la fécondité des mariages, Communication sur la méthode de la statistique criminelle de Ia Hongrie rorganisée en 1900.).
Munkái:
1. A földjáradék helye a nemzetgazdaságtan rendszerében. Bpest, 1887.
2. A tőke közgazdasági fogalmáról. U. ott, 1890.
3. A magyar korona országainak 1890. és 1891. népmozgalma. (M. Statisztikai Közlemények. Új sorozat V. kötet). U. ott.
4. A magyar korona országainak 1892. és 1893. évi népmozgalma. (M. Statisztikai Közlemények. Új sorozat VIII. kötet). U. ott.
5. A magyar korona országaiban az 1891. év elején végrehajtott népszámlálás eredményei. (M. Statisztikai Közlemények. Ált. jelentés 5-8. fejezete. Új sorozat I. kötet). U. ott.
6. A földbirtokosztály hitelszükséglete és annak kielégítése. U. ott, 1891.
7. A közgazdaságtan újabb feladatairól. U. ott, 1892.
8. Népünk korviszonyai és halálozási statisztikánk. U. ott, 1893.
9. Emlékirat az igazságügyi statisztika újjászervezése tárgyában. U. ott, 1894. (Az orsz. statisztikai hivatal kiadványa.).
10. Közgazdaságtan és ethika. U. ott, 1896.
11. Magyarország statisztikája. U. ott. 1896.
12. Évtizedünk egyenesadó reformjáról. U. ott, 1887. (Akadémiai Értekezések).
13. Emlékirat a kartellekről, U. ott, 1900.
14. Népszaporodásunk kérdése a XX. század küszöbén. U. ott, 1901. (Akadémiai Értekezések).
M. Könyvészet 1887., 1891-92., 1896., 1899. 1901.
Pallas Nagy Lexikona XIV. 413., XVIII. 493. l.
Budapesti Hirlap 1902. aug. 8.
Közgazdasági Szemle 1902. (Vizaknai Antal).
Vargha Gyula, Emlékbeszéd Ráth Zoltán fölött. Bpest, 1905. (Emlékbeszédek XII. 11.).