főispán, R. Balázs tárnokmester (a Guth-Keled nemzetségből, 1224-től kezdve megszakítás nélkül leszármaztatva) és Zubor Kata fia (kilencz gyermek közt az ötödik a sorban); atyja halálakor (1517) már felnőtt ember volt; 1525. márcz. 6. néki és társának, Czibak Imrének, mint ekkortájban kinevezett temesi főispánoknak, kettőjük fizetésén 9000 frton felül, a temesvári várbeli száz gyalog katona ellátására 600, a vár erődítésére pedig 2000 frt fizettetett ki részökre a királyi kincstárból. 1526-ban a felsőmagyarországi bányavárosokban történt zavarságok ellenében a király Verbőczit és R.-t azon utasítással bocsátotta ki, hogy a lázadást fojtsák el, az eretnekséget irtsák ki s a résztvevőket büntessék meg. Sikeres működésükről, melyet kivégeztetésekkel, nótázással, vagyonkobzással fejeztek be, Beszterczebányán 1526. ápr. 13. írták meg jelentésüket. (Katona, Hist. Crit. XIX. 579. l., Fejér, Jurium ac libertatum relig. Cod. Dipl. 43. l.). Jászay azt mondja erről a megbizatásról, hogy «maga a pártos Verbőczy és az Erdélyben hasonló ügyben már harmadéve oly dicséretesen működött Ráskay Gáspár küldetett ki a bányavárosokban». (520. l.). Júl. elején már Tomorival s Török Bálinttal a péterváradi táborban volt, honnét Mohácshoz indultak. A mohácsi csatában harmadmagával, Török Bálinttal és Vitéz Kállai Jánossal, a király mellé rendeltetett. Meglehet, hogy mindhárman ott vesztek volna a királylyal együtt, ha Tomori a csata alatt a király mellől előre nem küldi őket. Így egy pillanatra fogságba esett társukat, Kállait is kiszabadítván, mindhárman megmenekültek. Ráskay a mohácsi veszedelem után állandóan János király pártján és táborában volt. Nov. a koronázáskor Székesfejérvárt nógrádi főispánná neveztetett ki; onnét csakhamar Tata és Komárom ellen küldetett s e két helyet bevette. Mint nógrádi főispán vett részt az 1527. márcz. tartott budai országgyűlésen. Midőn Szolimán 1529 őszén Bécs alól visszajött, a magával hurczolt foglyokat János királynak igérte, ez Ráskayt bízta meg azok átvételével. R. meg is jelent a török táborban a Rákoson, de a janicsárok a foglyok átadásáról hallani sem akartak. Budán a várban R. háza volt, melyről Verancsics az 1530. ostromról szólva emlékezik, midőn írja, hogy «Rogendorff erősen löveti Budát. A Zsidó-utcza (a fejérvári kapu környékén) és Ráskay háza felől sokszor megostromlotta, de meg nem vehette». Azok között, kik akkor János királylyal Budán tartózkodtak, egy bővebb névsorban az ő neve is előfordult. R. neve ezentúl csak a periratokban fordul elő, midőn sógorával Bebek Ferenczczel a Feledi birtokait sógorai (Bebek és gersei Pető Ferencz) gyermekeinek, majd testvérének, Istvánnak birtokába bocsátja. János király halálával megszűnik főispánkodása. Ezután otthon s talán nem is Nógrádban, hanem a család ősi fészkében Zemplénben tölti az időt. 1552-ben, a mikor Franciscót írta, a versfők értelme szerint alsólindvai rokonai körében időzött. Eddig egyéb dolgairól, valamint halála idejéről sincs tudomásunk.
Munkája: Egy szep historia az vitez Franciscórul, es az ö Felesegeröl. Debreczen, 1574. (Első ismert kiadása egyetlen példánya a m. tudom. akadémia könyvtárában. Újabb kiadásai: Kolozsvár, 1579. és U. ott, 1601. Toldy említ egy 1578. kiadást is, mely eddig ismeretlen. Kiadta Szilády Áron, Régi M. Költők Tára (Bpest, 1896.). VI. kötetben 49-72. l. bő magyarázatokkal a szerzőről és munkájáról. Ugyanő adta ki az Olcsó Könyvtár (Bpest, 1898.). 1057. kötetében. (Ism. Egyet. Philolog. Közlöny XXII, 582. l. Heinrich G., a ki már 1879-ben megállapította, hogy R. írta e munkát, még pedig Bánfi István házánál, kivel rokonságban volt, Alsó-Lendván, Zalam.).
Toldy Ferencz, M. Költészet története 2. kiadás 110. l.
Szabó Károly, Régi M. Könyvtár 1. 56., 84., 173. l.
Egyetemes Philologiai Közlöny 1879. 100., 1882. 131. l. (Heinrich G.).
Irodalomtörténeti Közlemények 1893. 67., 68., 1904. 7. l.
Szilády Áron, Régi M. Költők Tára VI. 299-314. l.
M. Könyvészet 1898.