theologiai doktor, egri kanonok, szül. 1845. jan. 1. Milanóban (Olaszország); olasz származású atyja, ki a magyar szabadságharczban vitézül küzdött, később mint Heves vármegye főpénztárnoka Egerbe tette át lakását; itt végezte fia a középiskolát mint Foglárintézeti növendék s 1859-ben a papnevelő intézetbe lépett. A bölcseleti osztályok elvégzése után Bartakovics érsek 1862-ben a pesti központi papnevelőbe küldte, honnét négy év mulva a bécsi szent Ágostonról nevezett magasabb papképző intézetbe ment. 1868-ban misés pappá szentelték, 1869. theologiai doktor lett és Nyiregyházán volt hitoktató. Innét Egerbe ment, hol 1870-től tizedfél évig az érseki lyceumban mint az egyháztörténelem és egyházjog tanára működött. 1873. főpásztora egyszersmind házasságvédővé, 1875. papnevelő-intézeti aligazgatóvá és zsinati vizsgálóvá nevezte ki. 1879-ben a király udvari kápláni czímet adományozott neki, míg a budapesti egyetem hittani kara a bekebelezett doktorok sorába igtatta. 1880-tól a budapesti egyetemen az egyháztörténelmet adta elő; 1884-85. és 1885-1889. években dékáni tisztet viselt. 1900. jún. 8. egyetemi rektorrá válaszották. 1903. decz. kinevezték egri kanonoknak. Tagja a vatikáni magyar okirattár szerkesztő-bizottságának, a szent István-társulat tudom. és irodalmi osztályában pedig mint szakosztályi másod-előadó működött.
Czikkei az egri Népkönyvtárban (III. füz. Thessalonikai vérfürdő); az Egri Egyházmegyei Közlönyben (1870. Kinek kell a kárt megtérítenünk? A keletiek és a zsinat, 1872. A szentségi alakok megújításáról, Az egyház vagyonszerzési és birtoklási joga, Keresztény tekintélyelv és a népfelség elve, 1873. Egy kis reflexió, Erkölcs és politika, Vallásszabadság, A műveltség mint modern szólam és a valódi műveltség, Pachtler után, Igénytelen megjegyzések Hevesmegye legújabb feliratára, 1874. Liberalismus és socialdemokratia, 1875. A fentartott esetekről, Az öntudatlan bölcsészete, Jézus sz. szíve iránti ájtatosságról); az Egri Népujságban (1872. Buzdító, költ.); az Egyet. Philologiai Közlönyben (1895. Pázmány P. «Felelete» és «Az Uj tudományok» cz. műveinek kiadója); az egri Irodalmi Szemlének is munkatársa volt.
Munkái:
1. Egyetemes egyháztörténelem. Kútfők és jelesebb szerzők nyomán. Eger, 1879-89. Három kötet. (I. Keresztény ó-kor, 1879. II. Középkor, 1881. III. Ujkor 1. rész. A reformácziótól a franczia forradalomig 1886., 2. rész. A franczia forradalomtól napjainkig, 1889. (Ism. M. Sion 1878., 1881., 1886., Kath. Szemle 1889.).
2. Beszéd, melyet az 1884-85. egyetemi tanév megnyitásakor mondott. U. ott, 1884.) Acta reg. scient. universitatis Budapstiensis. Fasc. I.).
3. Egyháztörténelmi emlékek a magyarországi hitújítás korából. U. ott, 1902. I. kötet. 1520-1529. (Bunyitai Vinczével és Karácsonyi Jánossal együtt).
Szerkesztette az Egri Egyházmegyei Közlönyt 1872-1879-ig.
M. Könyvészet 1886., 1889., 1902.
Kiszlingstein Könyvészete.
M. Sion 1888. 782. l.
Koncz Ákos, Egri egyházmegyei papok az irodalmi téren. Eger, 1892. 205. l.
Pallas Nagy Lexikona XIV. 406., II. Pótkötet 1904. 510. l.
Ország-Világ 1900. 25. sz. arczk.