Rakovszky István (nagy-rákói és kelemenfalvi),
az állami számvevőszék elnöke, val. b. titkos tanácsos, R. Károly és hanzlikfalvi Vagyon Judit fia, szül. 1847. szept. 26. Kocsóczon (Trencsénm.) gymnasiumi és jogi tanulmányait Budapesten végezte s külföldön, Franczia-, Német- és Angolországban tett utazásaival bővítette ismereteit. Az államtudományi és birói vizsgálatokat letevén, 1869 elején Pest vármegye tiszteletbeli aljegyzőjévé választatott s csakhamar nemcsak a vármegye közönségének elismerését vívta ki, de neve az országban is ismeretes lett számos közérdekű ügy kezdeményezése és léetesítése által; így a többi között a bukovinai csángók hazatelepítését, a Petőfi születési házának megállapítását és megjelölését sat., Pest vármegye útján ő kezdeményezte. A honvédség felállításakor (1869) testalkata és szemei gyengeségének daczára «saját felelősségére» soroztatta magát és a tiszti vizsga letétele után hadnagy lett. Tekintettel a boszniai és herczegovinai zavarok által előidézett háborús viszonyokra, a köteles szolgálati időn túl is megmaradt a honvédség kötelékében 1884-ig. 1877-78-ban a párisi nemzetközi kiállítás magyar országos bizottságának igazgatója volt. 1877-ben megvált a vármegyei szolgálattól, hol I. rendes aljegyző és tiszteletbeli főjegyző volt, de azután is tagja maradt a vármegye legfontosabb bizottságainak. 1878 őszén a ráczkevei kerületben képviselőnek választatott. Majd 1881-ben a turóczmegyei szucsányi kerületben választatott meg ismételten, egészen állami számvevőszéki elnökké történt kineveztetéseig. Mint képviselő mindig a legfontosabb bizottságoknak tagja volt. Igy a pénzügyi bizottságban a belügyi és honvédelmi tárgyak előadója, hat esztendeig a ház jegyzője, tízig a delegatióban mint a hadügyi albizottság előadója referálta a hadügyi rendes és rendkívüli költségvetést és a megszállott tartományok ügyeit. Ezeken kívül számos más állandó és ideiglenes bizottság tagja volt, így több felirati bizottságnak, a horvátországi regnikoláris bizottságnak; több biráló bizottság elnöke és 1887-től a zárszámadási bizottságnak elnöke volt. 1893. a képviselőház és főrendiház kandidálása alapján a magyar állami számvevőszék elnökévé neveztetett ki. Kitartásának és az ügy iránt való odaadásának eredménye lett az állami számvitelről 1897. alkotott XX. t.-cz. Ujabb teret talált a királyi kormány kezelése és igazgatása alatt álló alapok és alapítványok rendezésének és számvevőszéki ellenőrzésének ügyében. A miniszteriumok és az állami számvevőszék kiküldötteiből alakított szaktanácskozmány, melynek élén R. állott, a sok ezerre menő alap- és alapítványre nézve közel három évi tárgyalás után 1899. befejezte az előkészítő munkálatot és megtette a rendezés iránt javaslatait. Ezen működéseért az országgyűlés ismételten kifejezte elismerését. 1897. ápr. 6. a politika, az egyház és a hivatal terén közel 30 éven át kifejtett eredményteljes működése elismeréseül megkapta a v. b. t. tanácsosi méltóságot. Az 1896. rendezett ezredévi országos kiállítás és az 1900. párisi kiállítás több szakosztályának, illetőleg magyar csoportjának tagja, 1899-ben Budapesten a külföldnek is élénk részvételével tartott nemzetközi gyermekvédő kongresszusnak és a kongresszus előkészítő bizottságának elnöke volt. 1903. márcz. 26., midőn az állam számvevőszék elnöki tisztének 10. évét betöltötte, a tisztikar megfestette az állam számvevőszék részére életnagyságú arczképét. A közélet egyéb terén is élénk tevékenységet fejtett ki. Számos jótékony és közhasznú egylet létesítőinek a vezértagjainak sorában volt; tevékeny részt vett a magyarországi szabadkőművesség életében s a nagy páholynak huzamosabb ideig helyettes nagymestere, majd nagymestere volt. A közgazdasági élet is fölkereste munkaerejét s a többi között a hazai első takarékpénztár igazgatóságának tagja s a Pallas nyomdai részvény-társaság elnöke is volt. Számvevőszéki elnökké történt kinevezetetése után ezen állásokról lemondott, hogy minden irányban megőrizze függetlenségét; de a társadalmi élet és jótékonyság teréről ma sem vonult vissza; a többi között elnöke a magyar tiszviselők egyletének, a népoktatási körnek, a rabsegélyező egyesületnek, a siketnémákat, vakokat és fogyatékos érzékűeket gyámolító egyesületnek, az országos lawntennis klubnak, igazgatósági és választmányi tagja az országos gazdasági egyesületnek, a képzőművészeti társulatnak, az országos vadászati védegyesületnek sat.
Már vármegyei tisztviselő korában több szaklapnak volt munkatársa. Czikkei a Jogtudományi Közlönyben (1866. Az őskor jogtörténelmi és nemzetközi viszonyai, Laurent F. után, 1867. A magyar királynék koronázásáról, A polgári törvényhozás az új olasz királyságban); a Fővárosi Lapokban (1867. Röpke levelek utamból. Bécsből. München. Münchenből Párisig és vissza); a Honban (1869. 95. sz. József nádorról és a vakokról); a Budapesti Szemlében (1879. A keleti kérdés a népjog szempontjából, A délafrikai bonyodalmak); a M. Dohány Ujságban (Javítsuk a minőséget, A dohány minőségének javításáról); a Köztelek rovatvezetője volt, a Közigazgatási Lapoknak, a Nemzetnek, a Zenészeti Lapoknak és a Pallas Nagy Lexikonának is munkatársa volt.
Munkái:
1. Zadig vagy a végzet. Keleti történet. Írta Voltaire, ford. Pest, 1870. (Előbb az Ellenőrben).
2. Margit vagy a kettős szerelem. Írta Mme Emile de Girardin. Ford. U. ott, 1872.
3. A kedvencz eszmék. Bpest, 1874.
4. A ráczkevei választókerület választóihoz, U. ott, 1878. (Németül. U. ott, 1878.).
5. Kinevezés-e vagy választás? U. ott, 1879.
Országgyűlési veszédei a Naplókban vannak.
Szabadelvűpárti Naptár 1884-re arczk.
Petrik Könyvészete.
Kiszlingstein Könyvészete.
Sturm Albert, Országgyűlési Almanach. Budapest, 1892. 299. lap.
Magyar Dohány Ujság 1892. 23. sz., 1894. 4. sz. arczk.
Vasárnapi Ujság 1893. 8. sz. arczk., 1899. 38. sz. arczk.
Agrár-Album 1902. arczk.
Pallas Nagy Lexikona XIV. 393. l. XVIII. 490. l. és II. Pótkötet 1904. 507. l.
M. Nemzetségi Zsebkönyv II. rész. Nemesi Családok. Bpest, 1905. I. 530. l.