főrendiházi tag, a m. tudom. akadémia levelező-, a Kisfaludy-Társaság rendes és a Petőfi-Társaság tiszteletbeli tagja, R. Béla orvos testvéröcscse és Rákosi Viktor bátyja, szül. 1842. nov. 12. Acsádon (Vasm.), hol atyja a Szegedyek gazdatisztje volt; iskoláit Sárváron kezdte és hat gymnasialis osztályt végzett Kőszegen, majd Sopronban a szent Benedek-rendiek gymnasiumában. Szerencséjére a költői hajlamú ifjúnak, Lóskay Jeromos és Hollósy Flórián s még egy pár jeles tanár pártfogása mellett, mint IV. osztályú fiúnak, sikerült a soproni róm. kath. gymnasiumban a megindult politikai mozgalmak nyomása alatt magyar önképző társulatot alakítania, mely kezdetben ugyan német nyelvű volt, 1859-től azonban teljesen magyarrá lett. Itt főleg novellákkal lépett fel, de később színdarabokat is írt. Az önképzőkör alapításában kívüle nagy része volt Hérics (Tóth) János tanulótársának (most kir. ítélőtáblai taácselnök). Egy alkalommal, gymnasista korában, szüleivel Gráczba ment s itt elvitték a színházba is; egy Birchpfeifer-féle német darab annyira megnyerte tetszését, hogy ezt minden áron ő maga is elő akarta otthon adatni; hozzá is látott a darbnak hallás után való lefordításához, s a szükséges decoratiókat is elkészítette az erdőből hozott ágakkal. Mivel atyja időközben különféle csapások miatt elszegényedett, hogy a kilencz élő gyermekkel megáldott szülők terhén könnyítsen s kenyerét maga megkeresse, iskolai pályáját abbanhagyta és Somogyba ment, hol 1860. őszétől 1862. tavaszáig Lengyeltótiban, Zichy János gróf birtokán, Perlaky József tiszttartó gyermekeinek correpetitora s egyszersmind gazdasági gyakornok volt. Az írói pálya iránti hajlama itt kezdett legelőször nyilvánulni, folytonosan tanult és írt, szintén apróbb színdarabokat. A pusztán ugyanis gyakran szoktak egyes színműveket előadni s ezeknél a szereposztás nehézségekbe ütközött; ha valamelyik gyakornok véletlenül szerelmes volt a kasznár vagy ispán leányába, ez csak azt a szerepet akarta elvállalni, melyben együtt játszhatik ideáljával; e nehézségeket R. úgy szüntette meg, hogy ő maga írt színdarabokat a megrendelt szerepekre. Zichy János gróf nem egyszer lepte meg tanulmányozás és irogatás közben a fasorok árnyékában, midőn a szántóvetők után kellett volna járnia s midőn ez őt egy ízben így találta, kinyilatkoztatá, hogy neki tudós gazdatisztre nincs szüksége; elbúcsúzott tehát az ekeszarvától. Még e méltán lehangoló nyilatkozat után sem mondott le a gazdasági pályáról és ugyan ezen évben (1862) Jankovich József birtokára, Öreg-Lakra (Somogym.) ment irnoknak. Itt mintegy 13 hónapot töltött. Azonban 1863. jún. végkép megvált a gazdasági pályától és Pestre ment. Itt Hérics János barátja jó indulatú s erélyes közbenlépésére elhatározta magát tanulmányainak folytatására. Sok küzdelem után sikerült a helytartótanácstól engedélyt nyernie a végzett hat osztálynak egy év alatti kiegészítésével, illetőleg a VII. és VIII. oszt. összevonásával a soproni benczéseknél érettségi vizsgálat letételére. Az 1863-1864. iskolai évre rendkívüli hallgatónak iratkozott be az egyetemen a jogi karra, hol a jogot el is végezte. Egyszersmind folytatta költői tanulmányait és munkálkodását (főleg az angol irodalom iránt érzett vonzalmát és Shaksperet tanulmányozta), s nehéz anyagi viszonyok közt (ügyvédeknél gyakornokoskodva) tartotta fenn magát. 1864. első felében írta meg V. László cz. drámáját, második felében Aesopust; ez 1866. okt. 14. került először színre a nemzeti színházban (Győrött egy nappal előbb adták) és határozott sikert aratott. A fiatal író mint a magyar dráma újabb fejlődésének úttörője tűnt fel és csakhamar szoros barátságba lépett az irodalom és közélet nevezetességeivel. Kemény Zsigmond báró, a ki R. Régi dal régi dicsőségéről cz. darabjának birálója volt az akadémiánál, 1867-ben meghívta a Pesti Naplóba munkatársául, nem annyira azért, hogy foglalkoztassa, mint inkább hogy színművek írására anyagi gondoktól független helyzetet nyújtson neki. Igy lett R. ujságíró. A Pesti Naplóban a «bécsi dolgok» cz. rovatot vette át, örökébe lépvén Salamon Ferencznek. E rovat ismertető és polemikus czikkeiben végig harczolta a kiegyezést s élénk tollával, aktuális megbeszélésével igen népszerűvé tette a rábízott rovatot. Pár hó mulva, külön tiszteletdíjjal, már vezérczikkeket is iratott vele Kemény. E mellett nagy része volt a Borsszem Jankó megalapításába (1868. jan. 5.); a hol magyar-deák makaróni versei egy időben nagyon kapósak voltak. Bár így igen tevékeny hírlapíró lett, a szépirodalomhoz se lett hűtlen. Foglalkozott Shakspere-fordítással is és a magyar Shakspereben négy fordítás jelent meg tőle. 1869-ben a Kisfaludy-társaság is tagjai közé választotta s ott székét Szép Ilonka cz. drámai költeményének egy felvonásával foglalta el. Midőn 1869 végén a Pesti Napló és a Századunk közt megtörtént a fuzio, R. kilépett a szerkesztőségből, s Ráth Mór meghívására 1869. decz. 15. alapította a Reformot és szerkesztette 1875. jún. 16-ig független Deák-párti irányban, lapja köré csoportosítva a fiatal tehetséges tárczaírókat: Márkus Istvánt, Toldy Istvánt stb. A Deákpárt megszüntével a lap is megszünt, Urváry beleolvasztotta a Pesti Naplóba. R. a Pesti Naplónál megmaradt tárczairónak, politikával azonban nem foglalkozott. Drámaírói pályája a Csiky Gergelyé előtt (későbben párhuzamban) ezalatt folyton emelkedőben volt. Akkoriban készült a népszínház és R. létrejötte érdekében igen sokat tett; az eszmét terjesztette és a népgyűléstől a végső stádiumig szolgálta; gyűjtője, vezetője, jegyzője volt a bizottságnak s minthogy qualifikált színigazgató nem akadt, őt kérték fel igazgatóul. Ő vállalkozott és a pályázati hirdetés mellőzésével 1875. átvette az intézetet 10,000 frt évi bérrel. Nagyszabású társulatot szervezett s a népszínműveket, operetteket és látványosságokat kultiválván, megteremtette közönségét és jövőjét is. A német színházat jobb előadás s azon szerződés által gyengítette meg, melyet a párisi Société des auteurs et compositeurs társulattal kötött, mely minden Párisban sikerült darab előadásai jogát Budapestre nézve biztosította a népszínháznak. 1881-ig állt a színház élén s ezalatt nemcsak igazgató, hanem rendező, fordító, átdolgozó is volt. 1881-ben történt a Pesti Hirlap meghasonlása, a mikor Csukássi József többekkel együtt kivált e lap szerkesztőségéből, felszólította R.-t, hogy vele együtt alapítsa meg a Budapesti Hirlapot (1881. jún. 15.); ezen politikai napilapnak R. és Csukássi József voltak szerkesztő-tulajdonosai (utóbbinak 1891. máj. 27. történt halála óta Csajthay Ferencz a lap felelős szerkesztője; főszerkesztője és kiadótulajdonosa pedig R.). Csakhamar a közönség egyik legolvasottabb lapjává lett; politikai pártállást nem foglalt a lap, főkép a nemzeti eszmét szolgálta. R. leginkább vezérczikkeket írt a lapba s irányát szabta meg; de mindjárt egy regényt is írt bele; A legnagyobb bolond cz. Több alkalommal péld. a véderővita idején, nevezetes politikai tényező volt a közvéleményben. Publikumával való bizalmas és benső viszonyának, közvetlen hatásának jele, hogy egy-egy közczélra gyűjtés útján nevezetes összegeket tudott előteremteni. Hirlapvállalatát legujabban (a 90-es években) jelentékenyen kiterjesztette; alapította a Divatujságot, a Gyermekdivatot s a Patyolat cz. fehérnemű divatlapot; 1896 végén pedig az Esti Ujság cz. krajczáros estilapot. A m. tudom. akadémia 1892. máj. 5. levelező tagjának választotta. 1896. nov. 10. magyar nemességet kapott «mindszenti» előnévvel; 1903. jan. 1. pedig a főrendiház tagja lett. R.-nak hatása volt a népszínmű fejlődésére is; ő fedezte fel és foglalkoztatta a korán elhunyt Csepreghy Ferenczet is, kinek összes színműveit kiadta 1881-ben. Pályájának súlya újabban inkább a hírlapírásra esik s mint vezérczikkíró, polemikus és általán mint szerkesztő áll inkább előtérben; nagy fontosságú azonban szépirodalmi munkássága is. Tollát előkelő ízlés mellett a nemzeti irány fanatikus kultusza jellemzi. A magyar nyelv purifikálása terén s a helyesírás reformja érdekében nevezetes munkát végzett. Az «Otthon» irók és hírlapírók körének alapítója s alakulása (1891) óta elnöke; a fővárosi hirlapkiadói tisztviselők segítő egyesületének szintén elnöke; másodelnöke a dunántúli közművelődési egyesületnek és az országos nemzeti szövetség tanácsának; alelnöke az Uránia m. tudom. egyesületnek; választott tagja a muzeumok és könyvtárak országos tanácsának; a kormány által kinevezett tagja az Erzsébet-emlék országos bizottságának; végre tagja a szerzői jogról szóló 1884. XVI. t.-cz. 31. §-a értelmében Budapesten alakított állandó szakértő bizottságnak. A hirlapírók congressusain 1896 óta részt vett és a hazai emlékszobrok és táblák leleplezése ünnepélyén emlékbeszédeket tartott; Szombathelyt, Fürgeden, Győrött, Sopronban, Komáromban, Budapesten, Kaposvárott, Pozsonyban, Kolozsvárt, Aradon, Zomborban, Szegeden, Debreczenben és Beszterczebányán.
Költeményei és czikkei közül a Kisfaludy-társaság Évlapjaiban (V. 1871. Szép Ilonka, XI. 1876. Hamlet és Ofelia, XV. 1880. Kisfaludy Károly költ., XVI. 1881. Toldy István emléke, XXIII. 1893. A Nemzeti Geniusz, Ars poetica, költ., 1902. Vörösmarty mint epikus); a M. Nyelvőrben (IV. 1875. Idegen nyelv a nép ajkán); a P. Naplóban (1875. 145. sz. Réthy bácsi, 1880. 34. sz. Csepreghy Ferencz); a Pesti Hirlapban (1881. 36. sz. Tóth Kálmán lyrája, 38. sz. Toldy István emléke); a Budapesti Hirlapban (1881. 90. sz. Csepreghy Ferencz és művei, 1898. 323. sz. A dráma szabályairól); az Ország-Világban (1885. A kegyencz, 1900. Vörösmarty mint epikus, 1904. Emlékbeszéd Vas Gereben szülőháza emléktáblájánál); a Képes Családi Lapokban (1891. Csiky Gergely, Elektra, parodia); az Akadémiai Értesítőben (1892. Jelentés az 1892. Kóczán-díjról, 1893. Modern aesthetika, Jelentés az 1892. Teleki-pályázatról, 1896-97., 1899. Jelentés az 1865., 96. és 1898. évi Teleki-pályázatról); a Köztelekben (1897. 31., 33. sz. Az oeconomiáról, a pozsonymegyei kaszinó 1897. márcz. 28. ünnepélyén felolvasta); előszót írt a Magyarország vármegyéi. Vasvármegye cz. munkához (1898.); a Pallas Nagy Lexikonában A magyar dráma történetét, a Beöthy Zsolt szerk. Képes Magyar Irodalomtörténetben: Katona József és Szigligeti és kora czikkeket írta sat.
Munkái:
1. Színművek. Pest, 1866. (Aesopus, vígj. 5. felv., először adták a pesti nemzeti színházban 1866. okt. 14., Ötödik László, szomj. 5 felv.).
2. Régi dal régi gyűlölségről. Színmű 5 felv. U. ott, 1867. (Először a pesti nemz. színházban 1867. okt. 13.).
3. Rákosi Jenő színművei. Pest, 1872. Két kötet. (K. Színre szint vígjáték. 5 felv. 1869. Először a pesti nemz. színházban 1872. márcz. 31., A szent korona varázsa 3 felv. 1867., Az aradi vérnap, dr.-kép 1 felv. 1868. Az aradi országos dalárünnepélyre. II. A krakói barátok, színmú 5. felv. 1871. Először a nemz. színházban 1873. ápr. 28., a budai várszínházban ápr. 29., Aesopus, 2. kiadás. Bpest, 1891. és U. ott, 1900. a M. Könyvtár 200. sz. Németre fordította Ella Triebnigg, Strassburg, 1905., cseh nyelvre Brabek Ferencz, Prága 1873.).
4. Felsült szerelmesek. Ford. U. ott, 1867. (Shakespeare minden munkái 8. k.).
5. A windsori víg asszonyok. Ford. U. ott, 1867. (Shakespeare minden munkái 9. k.).
6. A hogy tetszik. Ford. U. ott, 1870. (Shakespeare minden munkái 10. k.).
7. Cymbeline. U. ott, 1872. (Shakespeare minden munkái 13. k. Először a nemzeti színházban 1881. máj. 6.).
8. Kis menyecske, operette 3 felv. szövegét írták E. Letterrier és A. Vanlov, zenéjét szerzé Ch. Lecoq, ford. U. ott, 1876. (Először a népszínházban szept. 21.).
9. A kis herczeg, operette 3 felv., írták Henri Meilhac és Ludovic Halévy, zenéje Charles Lecoq. Énekrészek, ford. U. ott, 1878. (Először a népszínházban okt. 10.).
10. Titilla hadnagy, operette. 4. felv. zen. Puks Ferencz. U. ott, 1880. (Először a népszínházban febr. 27.).
11. Clairville és Guliet. Dalkönyvecske. A kornevilli harangok, víg operette, zenéjét írta Rob. Planquette. Ford. Mohács, 1880. (Először a budapsti népszínházban 1878. márcz. 23.).
12. A legnagyobb bolond. Regény, Bpest, 1882. Két kötet. 1875. (Előbb a Budapesti Hirlap 1881. évf. Révai, M. Szalon könyvtára is. Ism. Egyetértés 1882. 8., Főv. Lapok 4., P. Napló 29. sz. Budapesti Szemle XXXII. k.).
19. Kokó, énekes bohózat 5 felv., írták Clairville, Grangé és Delacour, zen. szerzék Coédes, ifj. Clairville, H. Cellot és Lindheim. U. ott, év n., (Népszínház Műsore 2. Először adták a népszínházban 1879. máj. 16.).
14. A szerelem iskolája, színmű 5 felv. 1873. U. ott, 1883. (Először a nemzeti színházban 1874. nov. 12., azután többször 1894. decz. 10-ig és új szereposztással 1905. szept. 15.).
15. Ida, vígj. 4 felv. 1882. U. ott, 1883. (Először a népszínházban 1883. január 5-én. Németre fordította Hellerné Ilucz H. Prága, előadatott Drezdában).
16. Szélháziak, énekes és tánczos bohózat 3 felv. U. ott, 1883. (Először a népszínházban 1882. márcz. 10.).
17. Tempefői, operette 3 felv., zen. Erkel Elek. U. ott, 1883. (Először a népszínházban nov. 16.).
18. Magdolna, paraszt tragoedia 5 felv. U. ott, 1884. (Először a népszínházban nov. 15.).
19. Endre és Johanna, tört. szomj. 5 felv. U. ott, 1885. (Először a nemzeti színházban decz. 11.).
20. Budavár megvétele. Népszínmű 3 felv. Bpest, 1886. (A vár megvételének 200. évére. Először a népszínházban aug. 31.).
21. A tragikum. U. ott, 1886. (Ism. Bud. Szemle 45. sz. Beőthy Zsolt «A tragikum új elmélete» cz. 1885. Nemzet 322., Egyetértés 310., 321. sz.).
22. Világszép asszony Marcia. Operette 3 felv. Zenéjét szerzette Serly Lajos. U. ott, 1887. (Első előadás a bpesti népszínházban 1887. febr. 25.).
23. A négy király. Operette 3 felv., zen. Szabados Bélától. U. ott, 1890. (Először a népszínházban jan. 10.).
24. István vezér. (Királynék harcza). Tört. színmű 5 felv. U. ott, 1891. (Első előadása a bpesti nemzeti színházban jan. 23.).
25. Elektra Parodisztikus tragikomédia. U. ott, 1891. (Első előadása a bpesti népszínházban máj. 20.).
26. A kis Kelemen története. Regény kicsikék és nagyok számára. Mühlbeck Károly rajzaival. U. ott, 1895.
27. Az ezredév ünnepe. (A szent korona varázsa). Látomány egy felvonásban. U. ott, 1896. (Az 1896. ezredéves ünnep alkalmára; színre került először a nemzeti színházban máj. 2.).
28. A bolond. Mese 3 felv. Malonyai Dezső elbeszéléséből, zenéjét írta Szabados Béla. U. o., 1898. (Először a bpesti magyar színházban dec. 29.)
29. Tágma királyné. Tragédia az ősidőkből, 3 felv. U. ott, 1902. (Először jan. 15. a nemzeti színházban).
30. Rákosi Jenő színművei húsz kötetben, a szerző arczképével. U. ott, 1902-1903. (Ötödik László, A szent korona varázsa, Színre színt, A krakói barátok, Endre és Johanna, István vezér, Budavár megvétele, Tágma királyné, A szerelem iskolája, Ezópusz, Ida, Szélháziak, A báróné levelei, Magdolna, Éjjel az erdőn (Eredeti népszínmű 3 felv., Beniczky-Bajza Lenke «Hármas határ» czímű elbeszéléséből. Zen. Szentirmai E. Először a bpesti városligeti színkörben 1889. jún. 16. és a népszínházban szept. 27.), Tempefői, Világszép asszony Marcia, A négy király, A bolond, Heten Téba ellen, A perzsák Aiszkülosz után ford. 1903.).
Arczképe: aczélmetszés rajz. és metszette Weger T. Lipcsében 1902. (a 30. sz. munkáihoz).
Kéziratban első előadatásuk sorrendje szerint: Reggeli előtt, dramolette 1 felv. (Először a budapesti nemzeti színházban 1868. jan. 8.), Ripacsos Pista dolmánya, népsz. 3 felv., zen. Erkel Gyulától. (U. ott, 1874. máj. 1.), A talléros pékné, operette 3 felv., Mailhac és Halevy után ford., zen. Offenbach Jakabtól (a bpesti népszínházban 1876. febr. 22.), Koziki, operette 3 felv. W. Busnach és A. Liorat ut. ford., zen. Charles Lecoq. (U. ott 1877. ápr. 27.), Kisasszony a feleségem, operette 3 felv. Letterier és Vanloo után ford., zen. Charles Lecoq. (U. ott, 1877. szept. 14.), Ninon kocsmárosné, víg operette 3 felv., franczia szöveg után írta Zell F., ford., zen. Genée Richard (U. ott, 1877. nov. 25.), Ancsi sír, Jancsi nevet, operette 1 felv. Philippe Gille után ford., zen. Jules Coste (U. ott, 1878. jan. 18.), Szenes legény, szenes leány, operette 1 felv., Philippe Gille után ford., zen. Jules Coste (U. ott, 1878. jan. 18.), A kis néma, bohózatos operette 3 felv., P. Ferrico után ford. (U. ott, 1878. febr. 12.), A csillag, operette 3 felv. E. Leterrier és A. Vanloo után ford. (U. ott, 1878. nov. 29.), A zengő angyalok, látványos színmű dalokkal 4 felv. Roderich Fers eredetije után magyarosította (U. ott, 1879. ápr. 19.), Fatinica, operette 3 felv. Egy régibb franczia szöveg után írták Zell F. és Genée R., ford. Évva Lajossal együtt, zen. Suppé F. (U. ott, 1880. ápr. 30.), Az útszéli grófkisasszony, operette 3 felv., Siraudin és G. Hirsch után ford., zen. M. Hervé (U. ott, 1880. aug. 6.), Dragonyosok, víg operette, 3 felv., Lackroy és Cormon után ford. Évva Lajossal együtt, zen. A. Maillart, (U. ott, 1881. jan. 14.), Apajune, a vizi tündér, operette 3 felv., Zell F. és Genée R. után ford. Évva Lajossal együtt, zen. Millöcker Károly, (U. ott, 1881. márcz. 4.), Az üdvöske, operette 3 felv., A. Duru és H. Chivot után ford., zen. Edmond Audran (U. ott 1881. ápr. 10.), Szép Ilonka, ünnepi játék 1 felv. (U. ott 1881. máj. 22.), A Pannifor kapitánya, operette 2 felv., W. S. Gelbert után ford., zen. Arthur Sullivan, (U. ott, 1881. jún. 25.), A pálinka, népszínmű 5 felv., Emile Zola «L'Assamoir» cz. regénye után írták W. Busnach és O. Gastineau, ford. (U. ott, 1882. jún. 24.), A fekete hajó, ered. operette 3 felv., zen. báró Bánffy György (U. ott, 1883. január 26.), Afrikautazó, operette 3 felv., West és Genée után ford. Évva Lajossal együtt, (U. ott, 1883. szept. 25.), A kék madár, operette 3 felv., Duru és Chivot után ford., zen. Lecoq, (U. ott, 1884. október 24.), Az első és második, operette 3 felv. Labiche után írta, zen. Szabados Béla, (1891. ápr. 8. a népszínházban).
Álnevei és jegyei: Lézengő Ritter, Szabad szemmel néző, R. J., R-i, J-ő., -ő.
Nemzeti Színházi Zsebkönyv 1867-re Pest, XXXV. l.
Neue Freie Presse. Wien, 1866. 797. sz. Abendblatt.
Kisfaludy-Társaság Évlapjai. Új F. 1870. IV. 28. l. 1871. V. 105. l.
Magyarország és a Nagyvilág 1869. 7. sz. arczk.
Vasárnapi Ujság 1875. 41. sz. arczk. 1897. 23. sz. arczk., 1903. 1., 2. sz. arczk.
Vutkovich Sándor, Magyar Irók Albuma. Pozsony, 1873. 335. l.
Győry Vilmos, Koszorú. Bpest, 1875. 707. l.
Moenich-Vutkovich, Magyar Irók Névtára. Pozsony, 1876. 518. l.
Asbóth János, Irodalmi és Politikai Arczképek. Pest, 1876.
Kelet Népe 1878. 114. sz.
Pesti Hirlap 1879. 330. sz.
Család Lapja 1879. 4. sz. arczk.
Ország-Világ 1885. 51. sz. arczk., 1898. 25. sz. arczk., 1902. 25. sz. arczk.
Képes Családi Lapok 1885., 1891.
Petrik Könyvészete.
M. Könyvészet 1886-87., 1891., 1894., 1896., 1898., 1900., 1902.
Erdélyi Hiradó 1889. 11. sz.
Kiszlingstein Könyvészete.
A Hét 1891. 16. sz.
Dunántuli Képes Naptár. Bpest, 1892. arczk.
"Jókai" 1894. 17. sz.
Nagyvárad 1895. 256. sz. 1900. 90. sz.
M. Geniusz 1896. 43. sz.
Vasvármegye Berzsenyinek, Emléklap. Szombathely, 1896.
A "Nagyvárad" jubiláris Albuma. Nagyvárad, 1895.
Pallas Nagy Lexikona XIV. 390. l. (Négyesy László) XVIII. 490. l.
Ujság. Kolozsvár, 1900. 272. sz. 1901. 45. sz.
Sturm-féle Országgyűlési Almanach. Bpest, 1905. 173. l.
Corvina 1905. 26. sz.
Pesti Napló 1905. 280. sz.
Független Magyarország 1905. 1287. sz.
M. Hirlap 1905. (Bársony István, R. drámái).