megyei főjegyző, R. György birtokos és Rákóczy Klára fia, szül. 1821. körül Tápió-Szelén (Pestm.), földbirtokos, ügyvéd és Pest-Pilis-Solt megyék aljegyzője volt, midőn 1848-ban magyar pénzügyminiszteriumi titkárrá neveztetett ki; a honvédelmi bizottmány alakulása után ennél elnöki titkár lett. 1849. ápr. 14. után miniszteri tanácsossá neveztetett ki; május 9-től júniusig kecskeméti kir. kormánybiztosként működött; innét küldte Szegedre jelentéseit és terveit; proklamácziókat nyomatott és fegyverek készítésére adott ki rendeletet. A világosi fegyverletétel után külföldre menekült. 1851. szept. 22. pesti haditörvényszék in contumaciam halálra ítélte. 1861-ben Pestmegye főjegyzőjének választatott; majd az alkotmány visszaállítása után ismét főjegyzője lett a megyének. 1869. márcz. 18. a duna-pataji (Pestm.) kerület országgyűlési képviselőnek választotta baloldali programmal. Meghalt 1878. márcz. 8. Rákóczon.
Munkája: Pest-Pilis- és Solt t. e. megyéknek az 1848-ik évi XI. t.-cz. alapján és szellemében hozott határozatai. Az árvaügyekben. Pest, 1861.
Országgyűlési beszédei a Naplóban vannak.
M. Hirlap 1851. 568. sz.
Nagy Iván, Magyarország családai IX. 608. l.
Budapesti Közlöny 1869. 827. sz.
Petrik Könyvészete.
Kőszeghi Sándor, Nemes családok Pest vármegyében. Pest, 1899. 311. l. és gyászjelentés.