orvos-sebész doktor, kórházi főorvos, szül. 1871-ben Novajban (Abaujm.); 1846-ban Pesten nyert orvosdoktori oklevelet, előbb Szeged város másodorvosa, később Pesten közkórházi főorvos, a koronás arany érdemkereszt és a III. oszt. szent Szaniszló-rend tulajdonosa volt. Meghalt 1889. jún. 12. Budapesten 70. évében.
Czikkei az Orvosi Tárban (1847. I. kénégeny alkalmazása sebészi műtételeknél a pestvárosi Rókus-kórházban, 1848. Chloroform kisérletek a pest-városi kórházban); a Müller Gyula nagy Naptárában (1852. Nevezetesb fürdőink kivonatos ismertetése, orvosi szempontból, Nevezetesb fürdőinkről társadalmi tekintetben); a Gyógyászatban (1861. Nyilatkozat a pesti megürült közkórházi elsődorvos ügyében, 1873. Budapesti orvostudorok társas köre); az Államorvosban (1872. Betegforgalom a pesti cholera-kórházban); a M. orvosok és természetvizsgálók Munkálataiban (XVI. 1873. Epekövek).
Munkái:
1. A himlőoltás története Magyarországban. Pest, 1846. (Orvosdoktori értekezés, latin czímmel is.)
2. Legújabb orvosi házibarát, vagy az önorvos. Értelmes tanácsadó, mint kell a kisebb bajokat csupán házi szerekkel gyógyítani; nagyobbaknál pedig, orvos nemlétében, a legszükségesb segedelmet nyujtani. Egy közhasznu népkönyv két toldalékkel. Az első magában foglalja a legpróbáltabb háziszerek tárát betűrendben. A második rövid utasítást a női szépség fentartásáról és ápolásáról. Richter F. után írta, bővítette és a magyar nép természetéhez alkalmazta. Szeged, 1846.
Rupp, Beszéd 165. l.
Oláh Gyula, Az egészségügyi személyzet Magyarországban. Bpest, 1876. 90. l.
Szinnyei Könyvészete. és gyászjelentés.