országgyűlési képviselő, szül. 1853. aug. 15. Balajton (Borsodm.); középiskoláit Késmárkon, Sárospatakon és Miskolczon végezte, hadkötelezettségének Debreczenben a 8. sz. dsidásezrednél tett eleget és a 6. sz. huszárezredhez neveztetett ki tartalékos hadnagygyá. Atyja halála után átvette gazdasága kezelését és idejét főként ennek szentelte. 1875-ben nőül vette Miklós Gyula országos borászati kormánybiztos leányát Ilonát. A borsodmegyei gazdasági egyesületnek igazgató-választmányi tagja; részt vett az 1885. évi és 1896. gazdakongresszusokon, ez utóbbin mint a borsodmegyei gazdasági egylet egyik kiküldöttje. Egyházi téren is működött; a felső-borsodi ev. ref. egyházmegye előbb világi jegyzőjévé, majd 1886-ban tanácsbirájává s 1889. egyházmegyei gondnokká választotta; 1891-ben pedig az országos egyetemes ev. ref. zsinatra választatott meg képviselőül a tiszáninneni kerület részéről. Tagja a sárospataki ev. ref. főiskola igazgatótanácsának és a tiszáninneni egyházkerület pénzügyi választmányának. A képviselőházba szabadelvű programm alapján az edelényi (Borsodm.) választókerület mandátumával 1894-ben jutott be; azóta állandóan képviselője e kerületnek.
Országgyűlési beszédei a Naplókban vannak.
Pallas Nagy Lexikona XVIII. 489. l.
Sturm-féle Országgyűlési Almanach. Bpest, 1905. 366. l.