II. Rákóczy Ferencz tanácsosa, R. György eperjesi vértanú és Máriássy Johanna Kata fia, szül. 1666. decz. Batizfalván (Szepesm.); tanulását a szülői háznál kezdte magántanítók vezetése alatt, kik közötta Szelepcséni-féle üldözés hatása alatt «pápista praeceptora» is volt; később (1679) Gácsvárában folytatta, majd az eperjesi főiskolába került (1683. jan.-1685), melynek híres tanárai (Ladivér Illés igazgató, Schwarz János sat.) idejében számos előkelő növendéke volt. 1685-ben búcsút vett az iskolától és a kurucz fölkeléshez csatlakozott; egy ideig Thököly táborában tanulta a hadi mesterséget, majd midőn ennek serege szétoszlott, családja körébe tért vissza Radványba. 1687. febr. 27. Caraffa az egész családot elfogatta s Eperjesre vitette, a család birtokait lefoglaltatta s atyját kinpadon kivégeztetette. Otthona fel volt dúlva, egész idejét, hosszú évekig, birtokainak visszaszerzése foglalta el. Sorra járta a főbb urakat, járt Bécsbe, Pozsonyba a nádorhoz, az országbiróhoz, sőt még Caraffához is; végre tíz évi utánjárásra, tetemes váltságdíj lefizetése mellett, visszakapta azokat. 1697. febr. 20. Kollonics érsek közbenjárására, kamarai becs mellett, I. Leopold új adománya útján, terhes záradékkal, kerültek azok vissza. Ezen idő alatt is tevékeny részt vett a közügyekben, Hont- és Zólyommegyék gyűlésein, az utóbbi megye később alispánjává is megválasztotta. 1694. április vette nőül Szent-Iványi Anna Máriát. 1701. I. Leopold királytól pallosjogára új adományt nyert. 1703. okt. 9. II. Rákóczy csapata Zábreczky vezére alatt Beszterczét feldúlással fenyegette. R. mentette meg a várost azon nyilatkozatával, hogy a város már Rákóczynak meghódolt és követeket is küldött hozzá. Utóbb R. is a Rákóczy pártjára szegődött és annak hű és kedves embere lett, belső titkos tanácsosa és a szövetkezett rendek kincstárnoka lett. O járt követségben Erdélyországban is; ezen érdemeiért 1706-ban a rivestyei uradalomra Rákóczytól adományt nyert. Rákóczy szerencsecsillagának hanyatlása után a császári seregek elől a szövetségesek hátráló seregéhez csatlakozott nejével, gyermekeivel együtt és előbb Késmárkra, utóbb Eperjesre, onnét tovább, végre 1711. jan. Lengyelországba menekült. 1711-ben a szatmári béke megkötése után, R. családját a hontalanság szenvedésétől megmenteni óhajtván, a hűségesküt letette és arról Nagy-Károlyban 1711. ápr. 9. gróf Pálffy Jánostól amenstiális bizonyítványt és azzal életre és minden jószágára biztosítékot nyert. Ez időtől fogva R. csendes életet élt. Zólyom vármegye újra megválasztotta alispánjának és az országgyűlésen is többször részt vett, utoljára 1727-28-ban. Meghalt 1738. ápr. 7. Neje 1737-ben halt meg. Mindketten, daczára hogy a protestáns egyház hívei voltak, a radványi kath. egyházban létező családi sírboltba takaríttattak. Latin sírkőfaliratukat Nagy Iván közli.
Irodalmi működése tanulókörében veszi kezdetét; költői működésének azonban java része szerelmi lyrája, első alispánkodása és házassága idejére esik, mely a hontmegyei Felső-Almáson, a Krivánhegy tövében, vagy a szandahegyi tartózkodása alatt kelt. Több kézirati munkái: Napló, kora eseményeiről 1687-től kedzve; ennek töredéke, Radvánszky György 1687. elfogatásáról és Eperjesen halálra kinzatásáról eredetiben és fia László másolatában maradt fent. Emlékeztető jegyzetek (1683-1734.), melyeket 54 darab egykorú lőcsei, nagyszombati, komáromi, bártfai és debreczeni kalendáriumokba írt be s naplójának alapjául szolgáltak; Latin emlékvers Zimmermann Járons halálára (1683. ápr.). Terjedelmes naplója, 1687-1697., melybe birtokai visszaszerzéseért tett útjait, levelezéseit és beadványait is leírta. Önéletrajzának egy töredéke. Naplójegyzetei 1691-1697. bécsi követségéről. Napló az 1715. országgyűlésről. Napló az 1717. országgyűlésről. Szerelmes versek (1693-1734.) huszonnégy költemény két kézirati codexben.
nyomtatásban megjelentek: Naplójának töredéke (Győri Közlöny 1868. 25. szám); R. János naplója, adalék az eperjesi vértörvényszékhez, közli Pap Dénes (M. Polgár Naptára 1870); levelei az Archivum Rakoczianumban; néhány költeménye Abafi Figyelője I. és V. kötetében. Szerelmes verseit életrajzi bevezetéssel kiadta báró Radvánszky Béla: Radvánszky János versei 1666-1738. Bpest, 1904.
Levelezéseit, melyek különösen a Rákóczi-féle mozgalomtörténetére szolgáltatnak becses adatokat, báró Radvánszky Béla most rendezi sajtó alá.
Nagy Iván, Magyaroszág Családai IX. 565., 573. l.
M. Polgár Naptára 1870. 80. lap.
Budapesti Hirlap 1904. 5. sz.
Irodalomtörténeti Közlemények 1903., 1904. és Dezsi Lajos szíves közlése.