hirlapíró, az erdélyi Kárpát-egyesület főtitkára, szül. 1865-ben Abrudbányán; középiskoláit a nagyenyedi és szászvárosi ev. ref. kollegiumban végezte, azután jogot hallgatott a kolozsvári egyetemen. Mint középiskolai tanuló fővádlója volt a szászok és oláhok ellen Szászvároson megindított zászlósértési pernek. Mint joghallgató részt vett az erdélyi m. közművelődési egyesület szervezési munkálataiban; később ennek az egyesületnek fogalmazója volt és mint ilyen különösen az Emke-népkönyvtárakat és dalosköröket szervezte. Az 1891-ben alapított erdélyi Kárpát-egyesület főtitkára lett és nagy része volt az egyesület néprajzi múzeumának berendezésében. Kezdeményezte a helynevek magyarosításáról szóló törvényt és tagja volt (a belügyminiszter által kinevezve) annak az orsz. bizottságnak, mely ezt a törvény előkészítette. Meghalt 1903. nov. 13. Kolozsvárt.
Czikkei a Hunyadban (1877. 52. sz. könyvism.); az Erdélyben (1893. Radna-Borszék, A vidályi kő, 1894. Bethlen Bálint gróf, Bedő Albert, Felméri Lajos dr., 1895. Potsa József, Guzman János, Baróthi Jenő, 1896. Alvó egyesület, Diák turistáskodás, Elmaradt turista-kongressus, Kitüntetésünk, Turista ügyről, Uj turista-egyesület, 1897. Az E. K. E. ünnepe a Királykőn, 1898. Szent Erzsébet, Erzsébet kirányé emlékezete, Az Andrássy-menedékház fölavatása, 1899. Ásványvizeink a külföldi piaczokon, 1901. Székely kongressus) stb.
Szerkesztette az Erdély, turistai, fürdőügyi és néprajzi havi folyóiratot Kolozsvárt 1892-ben és 1896-tól haláláig; az Erdélyrészi Uti-Kalauzt 1895-1902-ig, négy kötet, több képpel és térképpel; az Eredélyi Hiradó cz. politikai napilapot 1887-1890 végeig, az Erdélyi Díszalbumot, Emke Emléklapot, Kossuth Emléklapot; alapította az első erdélyi élczlapot, a Virgácsot, Kolozsvárt.
Erdély 1903. 10-12. sz. arczk.
Budapesti Hirlap 1903. 313. sz.
Vasárnapi Ujság 1903. 47. sz. (Nekr.).
Pallas Nagy Lexikona XVIII. II. Pótk. 488., 1904. 504. l.