szerb költő, szül. 1824. márcz. 27. Brodban (Slavonia); a keresztségben Elek nevet kapott, melyet szerbre (Branko) fordított; Zimonyban, Karlóczán és Temesvárt végezte alsó és gymnasiumi iskoláit; 1847-ben Bécsben jogot és 1850-51. orvostant hallgatott. Bécsben a híres nyelvtudósnak Karadsics Vuknak munkatársa és barátja volt és együtt lakott a tudós Daničič Györgygyel. Hogy gond nélkül élhessen, atyai pártfogója Karadsics neki Obrenovics Mihály fejedelemtől évi 800 frt járadékot szerzett. Ő használta először a szerb irodalmi nyelvet a költészetben. Meghalt 1853. jún. 30. Bécsben. Hamvait a köztemetőből a hálás szerb nép 1883-ban Karlóczára hozta; síremlékéhez köveket küldtek minden vidékről, hol szerbek laknak és melyhez történelmi emlékeik fűződnek. Miklós Montenegró fejedelme, ezüst koszorút küldött sírjára.
Munkája: Pesme Branka Radičevica. Bécs, 1847., 1851. I., II. kötet, a III. kötetet atyja adta ki Temesvárt 1862. (Ezen összegyűjtött munkái 1879-ben Pancsován VI. kiadásban jelentek meg.) Költeményeiből magyar ford. Szulik Józseftől a Bácskában 1890. 27. sz. 1891. 81. sz. és Dömötör Páltól a Főv. Lapokban 1819. 226. sz. jelentek meg).
Milicsevics Pomenik 583. l.
Pallas Nagy Lexikona XIV. 340. l. (Margalics).