II. Rákóczi Ferencz kanczellárja, R. Gáspár Pest vármegyei alispán és Libertsey Rozália fia, szül. 1677. júl. 2.; gyermekévet és élete nagy részét Nógrádban töltötte; a losonczi ref. iskolában tanult a syntaxisig, akkor Rahóra ment, a híres Braxatoris keze alá; ennek halála történvén, csak egy évig maradt tanítása alatt; azután Losonczon a mesterek egész kara nevelte a logikáig; 1693. Selmeczen, 1694. Körmöczön tanult philosophiát és theologiát. 1695-ben készon volt tanulmányaival s latinul, németül és francziául folyékonyan beszélt és írt; ekkor törvénygyakorlatra ment Kajali Pál Nógrád- és Hont vármegye jegyzője (későbbi apósa) mellé. 1698-ban hadi gyakorlaton volt két évig Forgách Simon gróf horvát bán mellett mint titkár és két hadjáratban vett részt. Kajali 1699. lemondván, Nógrád rendei Rádayt választották helyébe jegyzőnek. 1700-ban építette a ludányi házat. 1703-ban a gácsi várba szorult nemesség letévén Rákóczi részére a hűségesküt, ezt tenni csak maga R. vonakodott minden fenyegetés ellenére, míg a fejedelem szép szóval a maga részére meg nem nyerte. Már 1704-ben Rákóczinak belső titkára volt s ő fogalmazta a Recrudescunt kezdetű híres kiáltványt. II. Rákóczi többször követül küldte északi és keleti udvarokhoz: 1704-ben Lengyelországba, XII. Károly svéd királyhoz, I. Frigyeshez és visszatérőben Lescinszky Szaniszló királylyá választására. 1704. Bercsényi mellett a selmeczi békeértekezleten vett részt. 1705-ben nőül vette Kajali Klárát és a szécsényi országgyűlésen mint fejedelmi előadó szerepelt. Híres stiliszta és szónok volt. 1707-ben az erdélyi országgyűlés és erdélyi kanczellária igazgatójává választotta. 1707-ben Nagy Péter czárnál volt és vele szövetséget kötött. 1708. jelen volt a trencsényi ütközetben. 1709-10. ismét XII. Károlynál és a török szerdárnál járt Benderben. Rákóczival Lengyelországba szorulván ki, Stryből Debreczenbe jött Pálffyhoz békealkudozásra; a confederátusok szatmári gyűlésén lelkesen védte fejedelmét. A szatmári béke után hazajött és Bécsben letette a hűségesküt. 1712. Nógrád követe volt a III. Károlyt koronázó országgyűlésen; szónoki tehetsége az uralkodó előtt is nem egyszer érvényesült reform. hitsorsosai ügyében. Az 1714-15. országgyűlésen is nagytekintélyű szerepet vitt. Tagja lett több országos bizottságnak 1722-ig. 1723-ban buzgón pártolta a pragmatica sanctiót. Élete végén sokat betegeskedett, gazdálkodott és irodalmi foglalkozásnak élt. R. egyike volt a legelső könyvgyűjtőknek, a hungarikákból először állított könyvtárt; ő vetette meg a híres R.-könyvtár alapját. Énekei, melyeket Szenczi Molnár Albert zsoltárainak formájában szerzett, a prot. énekköltészetet új hangokkal gazdagították. Meghalt 1733. máj. 20. Péczelen. Losonczon van eltemetve.
Munkái:
1. Lelki hódolás, avagy az igaz keresztyénhez illő buzgó imádságok; mellyekkel mintegy parancsolat szerént való bizonyos adóval, az ő Urának s Istenének be-hódolni tartozik. Mellyet, már azelőtt maga gyakorlására (in privato) el-készítvén, most, némely hozzá-tartozóinak kivánságokra és másoknak-is hasznokra, ahoz alkalmaztatott istenes új énekekkel ki adott. Kassa, 1710. (Ez az első kiadás ismeretlen, Debreczen 1715., 1724., 1747., 1761., 1774., Lőcse, 1726. ez a kiadás kétséges, Pozsony, 1770.).
2. Ráday Pál napló-írása 1677-1720. Pest, 1866. (Kiadva Thaly Kálmántól a Rákóczi-Tár I. kötetében és az Irodalomtörténeti Közleményekben 1892. 106-109. I. az eredetiből közölve. Eredetije a péczeli gróf Ráday-könyvtárban. Thaly a m. n. múzeumban lévő másolatból közölte.).
3. Benderben menő Utazásomnak Diáruma. Pest, 1841. (Eredetije a péczeli gr. Ráday-levéltárban, másolata a nemzeti múzeumban. Kiadva Jerney Jánostól, Tudománytár, 1841. Értekezések IX., de régisége modernizálva; másodszor Thalytól a Rákóczi-Tár I. kötetében az eredeti helyesírással.).
4. Rádai Ráday Pál munkái. Összegyűjtötte és életrajzzal bevezette Négyesy László. Bpest 1889. (Olcsó Könyvtár 256. sz. A Lelki Hódoláshoz alkalmaztatott Istenes új énekek, Egyéb versek a Lelki Hódolásban, Ráday Pál versei Darvas János eczetéről, Ráday Pál levele prózában az előbbihez, Utóirat versben az előbbihez, Epitaphium versben az előbbihez, Ráday Pál önéletrajza, Benderben menő utazásomnak Diáriuma.).
Kéziratban: Descriptio historiae arcanae infausti praeteriti belli. Sub Carolo VI-to scripta. Anno 1713. (III. Károly felszólítására latinul írta. A m. n. múzeum kézirattárában, ívrét, 29 lap, eredeti kézírás, öt lap még más írás: a Ráday által kötött 1707-ik szövetség Nagy Péter czárral); Ráday Pál énekei közül egynehány. Pápa, 1720. 12 rét könyvecske a n. múzeumban (az Istenes Énekekből kiírt másolat); A theologia magyarázata lati distichonokban. (Ily művéről csak egyik halotti szónok Miskoltzi Sz. János után van tudomásunk, de tényleg nem ismerjük.)
Ráday Pálnak és feleségének arzcképét Mányokitól a ludányi kastély őrzi.
Párjához igaz és tökéletes szívnek gyógyulhatatlan Sebe, mellyet vett a mindenhatónak keze által életének kegyes és mindvégig hűséges társától, néhai tek. nemz. és vitézlő Rádai Ráday Pál úrtól, a halál által lett megfosztatásával, nagy keserűséggel illettetett Mária, tek. és nemz. Kajali Klára asszony ... Hely n., 1735. (Tartalmaz hat beszédet: Veresmarti V. Sámuel péczeli ref. lelkész az udvarházban 1733. máj. 21; Miskolczi Sz. János losonczi ref. lelkész a losonczi templomban 1733. szeptember 20. a családi sírboltba helyezéskor; Kármán András u. ott és ugyanakkor latinul; Patay Sámuel u. akkor "a templomba bé nem fért nép előtt a kerítésben"; Jánosi György a losonczi ref. egyház "egyik méltatlan tanitója", ugyanakkor a "losonczi temetőhelyben készíttetett kriptába ... való letétettetésnek alkalmatosságával, azon temetőhelyben levő szinben"; Sárkány Dávid ragyistyáni ref. lelkész ugyanakkor a temetőszínben; búcsúztató névtelentől, végül a síriratok).
A Ráday Eszter gr. Teleki Lászlóné fölött tartott halotti beszédek. Kolozsvár, 1766. (Málnási László, Deáki Filep Sámuel, Intze István Bod Péter).
Bod. M. Athenas 229. l.
Horányi, Memoria III. 108. l.
Wallaszky, Conspectus Reip. Litt. 354. l.
C. Koppi, Oratio quam. Ged. Comiti de Ráda mon. esse voluit. Pestini, 1792.
Katona, Historia Critica XXXVIII. 882. l.
Felsőmagyarországi Minerva 1827. II. 1227. l. (Kazinczy Ferencz, A Rádayak).
Nagy Iván, Magyaroszág Családai I-X. 550., 551. l. L Hon 1868. 203. sz. (Ráday László).
Pulay Jánosnak a szatmári békességről írt munkája. (Gr. Károlyi Sándor naplója mellett.)
Rákóczy Tár. Pest, 1868. I. (Thaly K.)
Archivum Rákóczianum és Ráday Pál sírirata. (Th. K., Századok 1870.)
Toldy Ferencz Összegyűjtött munkái. Pest, 1870. III. 136. l.
Széll Farkas, Még egyszer Ráday Pál sírirata. (Századok 1873.)
Losonczi Lapok 1874. 51., 52. sz. (Concilia.)
Ifj. Szinnyei József, Irodalmunk Története 1711-72.
A losonczi m. kir. áll. gymnasium Értesítője 1876. (Ambrus Mór.)
Kazinczy Ferencz, M. Pantheon. Bpest, év n. (Nemzeti Könyvtár XXXVI. 20., 393. lap.)
Ferenczi Zoltán. A népies versalakok története műköltészetünkben. Budapest, 1879.
Bogisich Mihály, Magyar egyházi népénekek a XVIII. századból. Budapest, 1881. (Értekezések a nyelv- és széptud. köréből.)
Földrajzi Közlemények 1882.
Figyelő XII. (Ralovich Lajos, Csernátoni Gyula.)
Bihar 1884. 114., 115. szám. (Márki Sándor.)
M. Könyvészet 1888., 1898.
Evang. Egyház és Iskola, Orosháza 1896. (Kovács Sándor.)
Petrik Bibliogr.
Pallas Nagy Lexikona XIV. 338. l.
Losoncz és Vidéke 1898. 15. stb. sz.
Zoványi Jenő, Theologiai Ismeretek Tára III. 122. l.