jogi doktor, ügyvéd, szül. 1853. aug. 18. Székesfejérvárt, hol középiskoláit, az egyetemet Budapesten végezte; jogi doktor 1877-ben lett; ügyvédi oklevelet 1879-ben szerzett. Pályáját mint ügyvéd Székesfejérvárt folytatja, ez idő szerint (1905) az ügyvédi kamara ügyésze, Fehérvármegye tiszteletbeli tiszti ügyésze, a közgazdasági bank és takarékpénztár részvénytársaság igazgatósági elnöke, a fejérmegyei takarékpénztár igazgatósági tagja, a zenekedvelők egyesületének igazgatója, a polgári lövölde lövészmestere; mint városi bizottsági tag több albizottságban, kivált a városi színházi bizottságban fejt ki tevékenységet. Ráder családi nevét 1874-ben változtatta Rádaira.
Munkái:
1. A tulajdon bölcselete. Bpest, 1875. (Az egyetemen pályadíjat nyert).
2. A hatóságon kívül született gyermekek apasági keresete. Bpest, 1885.
Felelős szerkesztője volt a Székesfehérvár és Vidékének 1897-től 1900-ig.
Petrik Könyvészete.
Kiszlingstein Könyvészete.
Századunk névváltoztatásai. Bpest, 1895. 184. l. és önéletrajzi adatok.