orvosdoktor, állatorvosi főiskolai tanár, a m. tudom. akadémia lev. tagja, szül. 1860. júl. 30. Sátoralja-Ujhelyben (Zemplénm.); középiskoláit szülővárosában és Késmárkon végezte, egyetemi tanulmányait pedig Budapesten, a hol 1886-ban orvosdoktorrá avatták. Eleinte Schulek tanár szemklinikáján, később két évig Fogod tanár mellett az egyetemi közegészségtani intézetben működött s iskola-orvosi és egészségtan-tanári képesítést szerzett. Ugyanezen időben eleget tett katonai kötelezettségének is s mint segédorvos a 16. helyőrségi kórházban szolgálta le önkéntesi évét. 1888 végén Széchenyi Pál gróf földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. miniszter egy évi tanulmányútra küldötte. Ezen idő alatt a bécsi állatorvosi tanintézetben Csokor tanár laboratoriumában kórboncztani, kórszövettani és parazitologiai tanulmányokkal foglalkozott és az egyetemen Kundrat tanár kórboncztani előadásait hallgatta. Majd a müncheni és stuttgarti állatorvosi főiskolák meglátogatása után Berlinbe ment, a hol a főiskolában Schütz tanárnál bakteriologiai vizsgálatokat végzett, az egyetemi kórboncztani intézetben pedig Virchow tanár előadásait hallgatta. A drezdai főiskola meglátogatása után az 1889. év őszén hazatérve, a budapesti állatorvosi tanintézetben a kórbonczolástan segédtanárává nevezték ki, 1890-ben pedig nyilvános rendkívüli tanári czímet nyert és a kórbonczolástan előadásával és a kórbonczolástani osztály vezetésével bízták meg. 1892-ben a kórbonczolástan és általános kórtan nyilvános rendes tanárává nevezték ki; azonkívül a parazitologiát is előadja. 1891 óta tagja az állatorvosi tiszti vizsgálat vizsgáló bizottságának és titkára az országos magyar állatorvosegyesületnek. Mint a kórboncztani intézet vezetője, 1893 óta végzi a közigazgatási hatóságok megkeresése alapján a fertőző betegségekre gyanús esetek felülvizsgálatát. 1894-ben mint a VIII. nemzetközi közegészségi és demografiai kongresszus szakosztályi titkára előkészítette az állategészségügyi szakosztály szervezését. 1895-ben a földmívelésügyi miniszter a sertésvészre gyanús esetek központi vizsgálatával bízta meg. 1895-ben a szerb kir. kormány meghívása folytán két hetet töltött Szerbiában az állategészségügyi viszonyok tanulmányozása czéljából; később pedig Dániába utazott a sertésvész elfojtására alkalmazott intézkedések megismerése végett. Az 1896. millenniumi kiállításon mint az állategészségügyi alcsoport bizottságának és a nagy jury-nek tagja működött. 1897. a szerb Takova-rend középkersztjével tüntették ki és a földmívelésügyi miniszter képviseletében részt vett a XII. nemzetközi orvosi kongresszuson Moszkvában s egyúttal meglátogatta az Orosz birodalom nagyobb tudományos intézeteit. 1898-ban a kir. természettudományi társulat felhívására sorozatos előadásokat tartott az élősködő állatokról, a nyári szünidők alatt pedig beutazta Skandináviát, hogy tudományos intézeteivel megismerkedhessék. 1899-ben ő felsége, érdemei elismeréseül a Ferencz József-rend lovagkeresztjével tüntette ki. Ugyanezen évben a földmívelésügyi miniszter képviseletében részt vett a baden-badeni nemzetközi állatorvosi kongresszuson. Az 1901-1902. és az 1902-1903. tanévben a főiskola protektori tisztjét viselte. 1903-ban a belügyminiszter kinevezte az országos közegészségügyi tanács rendkívüli tagjává. 1903. máj. 8. a m. tudom. akadémia levelező tagjának választotta. Az 1905. szept.-ben tartott VIII. nemzetközi állatorvosi kongresszus megválasztotta főtitkárává. A kir. természettud. társulat az állat- és növényhonosító társaság, az országos halászati egyesület választmányi tagja; a berlini állatorvosi egyesületének tiszteletbeli és a párisi Société centrale de médicine véterinaire külföldi levelező tagja sat.
Czikkei a Zemplénben (IX. 1878. A bialai comaldulens-zárda, Bronislava hegyen, XI. 29-31. Endrődi «Szabadsághoz» írt költeményéről, XII-XVI. több czikk); a Függetlenségben (1880. 291. sz. Kosciuskohalom); a Fővárosi Lapokban (1879. 208. A veres klastrom és több czikk, 1880. 199. Krakkói emlékek, 250. Wielicka sóbányáiban, 1881. évf. több czikk, 1882. és 1885. Magyarország gyógyvizei, 1884. Ciblesen át Modern kuruzslókról, A Vihorlaton, A «Keleti Kárpátok osztálya» Nagybányán, 1886. Buziás és vendégei, Az idegességről); a Borsodban (1878. Egy óra a lublói várban, 1879. Boruth Elemér dalairól); a Rozsnyói Hiradóban (II. 38. Benedek Aladár költészetéről); írt ezenkívül a Nagyváradba (X. Őszi képek); a Délibábba (II.), Vasárnapi Lapokba (II.), a Miskolczba (1879-81. Zoologiai karczolatok); a Független Hirlapba (1879. 341. A kávéházak faunája); a Képes Családi Lapokba (1893. A gümőkór átöröklődéséről, A világító bakteriumokról); a Veterinariusba (1889. A nyálkás tejről, Gége- és orrtükrészeti kisérletek, 1890. Ujabb adatok az immunitásról, A Pentastomun denticulatum vándorlása, 1891. sat évf. Kazuistikus közlemények a kórboncztan köréből, dr. Regéczy Nagy Imre, 1892. Pentastomum denticulatum activ vándorlása, Mételypeték a lómáj elmeszesedett góczaiban, Általános vízkór az arczcsontok hiányos fejlődésével, 1893. 1894. A VIII. közegészségügyi és demographiai kongresszus állategészségügyi szakosztálya, A dochmiasisról, Orsóférgek okozta vakbélgyuladás, A gutai oltások a lépfene ellen, 1895. Dr. Czakó Kálmán, A sertések lépfenéjéről, Az állati élősdiekről, 1896. A sertésvészről kórboncztani szempontból, 1897. A Cysticercus inermis első magyarországi esete, Cysticercus cellulosae kutyában, Májmétely a juh lépében, 1898. A IX. nemzetközi kongresszus Madridben, Oesephagostomum vesiculosum n. sp. szarvasmarha vékonybeleiben, Distomum felinum macska májából, Davainea tetragona tyúk vékonybeleiből, Distomum saginatum n. sp. rajzzal, Spiroptera reticulata ló savós hártyájáról, Gnathostoma hispidum, Spiroptera strongylina, Filaria haemorrhagia, Simondzia paradoxa, Filaria immitis három esete, A kutyák gümőkórja, 1899. A veszettség virusának átörökléséről, A rosszindulatú vizenyő két esete lovon, 1900. A berni egyetem állatorvosi fakultása, Két új galandféreg, 4 rajzzal, A veszettség virusának ellentállása rothadáskor, 1902. Takonykóros fertőzés, 1878-1901. A Veterinarius 25 éves története, Ujabb tudományos intézetek Németországban, 1904. A szarvasmarhák vérömléses septicaemiája); a Természettudományi Közlönyben (1890. A fertőző betegségektől való mentesség kérdése, A világító bakteriumokról, 1893. Az állatokról az emberre átmenő élősdi gombák, 1894. A Dochmius-férgekről, 1895. A sertések fertőző betegségeiről, Pótfüzet. A trichinák vándorlásáról, 1897. Pótfüzet. A bivalyvész, vagy barbona betegség, 1904. A széles galandféreg előfordulása hazánkban); a Köztelekben (1891. 765. l. A baromfi-kiállításokról, 1892. 3. sz. A meszes lábról, 7. A tojásról, 410. l. A bárányok gilisztakórjáról, 1893. 7. sz. A fonálférgek okozta bélbajokról, 8. sz. Egy immunis madárról, 1894. 950. l. A kutyák élősdieiről, 1898. 25. A juhok beleiben élősködő férgek); az Egészségben (1888. Az iszákosságról, 1892. A gümőkóros szarvasmarhák húsának megítélése); a Hazánkban (1894. 41. sz. A magyar országos állatorvos-egyesület, 69. Állategészségügyünk az 1892. évben, 75. sz. A főváros állategészségügye); az Állategészségben (1898. A mételykór); az Urániában (1900. Emberi betegségeket terjesztő állatok, 1901. Kölcsönös szövetkezetek az állatvilágban, Az emberi és állati gümőkór azonossága); a Természetrajzi Füzetekben (1897. A macska egy új galandférge); A Balaton tud. tanulmányozásának eredménye II. köt. (1897. A halakban élősködő férgek, ábr.); a Természetben (1898. Nyulak tömeges elhullásának okai, 1900. Uj fonalférgek a magyar faunában, Őzek férges tüdőgyuladása, A sündisznó bélférgei); a Halászatban (1901. Myxosporidiák okozta halbetegség, 1902. Penészkórság anyapontyon, A pisztrángpontyok vészkórja, A csuka hasában élő galandféreg, 1903. A széles galandféregről, A pontyok vörös kórsága, 1904. Dibothriocephalus latus kutyából, Halbiologiai intézetek Németországban); a Közlemények az összehasonlító élet- és kórtan köréből cz. munkában (1896. A Taenia lineata szaporító szerveiről, 1897. A köszénbányák lovainak anchylostomiasisáról); a Baromfitenyésztők országos egyesületének Évkönyvében (1902. A baromfiak egészségügyének szervezése); az Annales historico-naturales musei nationalis hungarici cz. gyűjteményes munkában (1903. I. A métely-féle férgek új neme, francziául is u. ott). Ezen czikkek részben megjelentek németül is a külföldi szakközlönyökben. Czikkeket írt a Pallas Nagy Lexikonában; ismertetéseket a hazaiakon kívül következő külföldi folyóiratokba és évkönyvekbe: Centralblatt f. Bakteriologie u. Parasitenkunde 1894-től, a Leistungen auf dem Gebiete der Medicin cz. évkönyvben 1893-tól, Jahresbericht über die pathogenen Mikroorganismen 1894-től; állandó referense a Leistungen auf dem Gebiete der Veterinär-Medicin. Ergebnisse der allg. Pathologie und Pathol, Anatomie évkönyveknek és a Centralblatt f. Bakteriologie, Parasitenkunde und Infektionskrankheiten cz. folyóiratnak. Az Állattenyésztési és Tejgazdasági Lapoknak rovatvezetője.
Munkái:
1. A szárnyasok kolerája. (Baromfivész). Népszerű ismertetés. A földmívelésügyi m. kir. miniszterium megbízásából. Bpest, 1891. (2. kiadás. U. ott, 1891.).
2. Állatorvosi gyógyszertan. Írta dr., Fröhner J. ford. és a magyar gyógyszerkönyvhöz alkalmazta. U. ott, 1892.
3. A baromfiak fertőző betegségeiről. U. ott, 1894.
4. Az élősdiek mint állatbetegségek okozói. U. ott, 1895. (Jelentés a VIII. nemzetköz közeg- és demogr. kongr. munkálatairól VI. k. 1896.).
5. A sertésvész. U. ott, 1896. Hét ábrával.
6. Nagymélt. Darányi Ignácz földmív. m. kir. miniszter úrhoz beterjesztett tiszteletteljes jelentése ... oroszországi tanulmányútjáról. U. ott, 1898. (A földmív. miniszterium kiadványai 6. sz.).
7. Úti emlékek Oroszországból. U. ott, 1898.
8. Ujguineai Cestodák. U. ott, 1900. (Állattani közlemények).
8. Az öröklés és kórtani jelentősége. U. ott, 1902.
9. Uj és kevéssé ismert hazai mételyek. U. ott, 1903. Egy táblával.
Szerkesztette a Gazdák Évkönyvét (1892. V. évf.); Közlemények az összehasonlító élet- és kórtan köréből cz. gyűjtem. munkát 1897 óta (Előbb Hutyra Ferenczczel és Tangl Ferenczczel, 1900 óta Hutyra Ferenczczel); az Állatorvosi Lapokat (Veterinarius) 1897 óta (Hutyra Ferenczczel); az Állategészségügy cz. folyóiratot 1897 óta; az Állatorvosi Könyvtárt 1897-től kezdve Budapesten.
Álneve és jegye: dr. Faust és R. I. (a Zemplénben és Fővárosi Lapokban).
Ország-Világ 1899. arczk. 1902. arczk.
Kóssa Gyula, M. Állatorvosi Könyvészet. Bpest, 1904. 185. l.
M. Tudom. Akadémia Almanachja 1904. 182-191. l. (Munkálatai).