ev. ref. lelkész, tályai (Zemplénm.) származású, 1610. júl. 5. Debreczenben a felsőbb osztályba lépett, hol utóbb contrascriba volt és Debreczen városa küldötte külföldi akadémiára; 1616. okt. 18-tól Heidelbergában tanult. 1618-ban Szatmárt lett tanár, honnét azon év őszén Debreczenbe vitték papnak; 1623. szept. 19. a debreczeni egyházmegye esperese lett. 1628. aug. 13. Nánásra ment papnak. 1629. nov. 20. egyházmegyei gyűlést tartott Hadházán. 1631. ápr. 20. Bodrog-Keresztúrba, 1634-ben Nagyváradra ment lelkésznek; ezen év jún. 18. jelen volt a szatmári zsinaton. 1658-ban még élt.
Munkái:
1. Theses Theologicae, De Invocatione deque imaginibus Dei et Sanctorun Quam ... Sub. Praesidio ... Davidis Parei ... Publice ventilandas proponit ... ad diem 10. Januarij. Heidelbergae, 1618.
2. De peccato et causa peccati in genere et de prima peccati. Resp. 29. Mart. 1617. U. ott, 1620. (Pareus, David. Colleg. Theolog. II. 362-363.).
3. Hornius György szent geneologiája. Ford. P. J. Várad, 1658. (Fordíthatta Püspöki János is, ki akkor Váradon tanár volt).
Lampe, Historia Ecclesiastica 619., 627., 628., 637. l.
Sárospataki Füzetek 1860. 445., 1864. 669., 670. l.
Szabó-Hellebrant, Régi M. Könyvtár I. 397., III. 1. rész 359. l.
Szűcs István, Debreczen város története. I. 262., II. 544.
Debreczeni Prot. Lap 1883. 23. l.
Irodalomtörténeti Közlemények 1898. 460. l.