hirlapiró, Pászku Gyula főszolgabiró fia, szül. 1876-ban Lugoson (Krassó-Szörénym.); tanulmányait Orsován, Szegeden és Budapesten végezte.
1892-ben kezdett a hirlapokba írni, nagyobbára költeményeket, később tárczákat is; munkássága 1897-ig csupán szerény kisérletekből állott. A következő években fővárosi lapoknál nyert alkalmazást mint ujságiró. Ugyanakkor mozgalmat indított meg Schmidt Gyula honvédelmi miniszteriumi tisztviselővel egyetemben a kevésbbé ismert írókkal megalakítandó országos írószövetség létrehozására; ennek előmozdítására megalapították az Ujabb Magyar Irók cz. folyóiratot, a melynek szerkesztője volt; a lap és a szövetség nem volt életképes és így a megkezdett munkát abbahagyták. Ezután színműírásra adta magát; sikerültebb művei: A vetélytárs (egy felv. vígjáték, előadatott 1899. aug. 1. a siófoki szinkörben a győri szintársulat által); Az őrült (egy felv. dráma, előadatott a siófoki szinkörben 1899. júl. ugyanazon társulat által); Márczius 15. (előadatott a Kisfaludy-szinházban 1900). 1900-ban Szabadkára került, eleinte mint a Szabadkai Közlöny főmunkatársa, később annak szerkesztője lett. E lapba többnyire költeményeket és szinbirálatokat írt. Egy évre rá 1901. megalapította a Szinházi Napló cz. szinházi ujságot, melyet szerkeszt is. 1903. átvette a Szabadkai Friss Ujság cz. napilap szerkesztését, a melyet mai napig szerkeszt. Munkatársa még a Bácsország cz. képes lapnak. Jelenleg szépirodalmi munkáit rendezi sajtó alá. Habár rumén eredetű, soha más nyelven, mint magyarul nem írt; Pászku családi nevét Pusztaira változtatta. A magyarságot terjesztő országos szövetségnek tagja.
Munkája: Petőfi Sándor emlékének! Emlék-Album. Kiadja Magyarország ujabb iró- és művésznemzedéke a Pápán felállítandó Petőfi-szobornak alaptőkéje javára Siófokon rendezett Petőfi-művészestély alkalmából; szerkesztette. Bpest, 1899. (Többek közreműködésével).
A m. n. múzeumi könyvtár példányáról és önéletrajzi adatok.