1848-49. kormánybiztos, P. Simon birtokos író és roffi Borbély Borbála fia, szül. 1806-ban Káván (Pestm.); mint hazafias buzgalmú ifjú korán megjelent a közélet terén. 1832-ben más hazafiakkal együtt részt vett a hevesmegyei tisztújításon, az ott akkor uralkodó papi párt elleni küzdelmekben. 1848. jún. 2. Hevesmegye másod alispánjává s ugyanazon évben országgyűlési képviselővé, 1849. jan. 3. pedig Hevesm. első alispánjává választatott és mint alispán Batthyány miniszterelnök által megyei kormánybiztossá is kineveztetett. 1849. febr. 5. a honvédelmi bizottmány által Komárom várába küldetett kormánybiztosnak s ott kifejtett hazafias, erélyes és fáradhatatlan buzgalmú működésével úgy a helyi érdekeltség, mint a nemzeti kormány elismerését kiérdemelte. Az abszolut hatalom által kötél általi halálra ítéltetett s neve az akasztófára függesztetett. A szabadságharcz leveretése után egy ideig Tisza-Várkonyon rejtőzködött, de felimsertetvén, hogy az elfogatást kikerülje, 1850. máj. külföldre menekült s Belgrádon, Szalonikin át Konstantinápolyba, onnét tengeren Marseillebe s végre Brüsszelbe érkezett, majd Párisban és Londonban tartózkodott, végre 1855. Genfben telepedett le állandóan. Itt egy Pfeffer nevű porosszal nyomdát alapított és ebben nyomatta ki 1864-ben Horváth Mihály: 25 év Magyarország történetéből és 1865-ben Magyarország függetlenségi harczának története cz. munkáit, melyeknek példányai akkor csak rejtegetve voltak a hazába jutathatók, a hol a nemzeti szellem ébresztésére mély hatást gyakoroltak. Genfben az emigrácziónak több tagja lakott, kik közül különösen Teleki László grófot kötötte P. Miklóshoz a benső barátság, úgy hogy Teleki László gróf legfontosabb emigráczionalis iratait is nála helyezte el s végrendeletében összes vagyonát P. Miklósra hagyta. Ő azonban egyes emléktárgyakon kívül (p. Teleki Mihály díszkardja, mely P. intézkedése folytán halála után a sárospataki ref. főiskola múzeumába került) csak Telekinek az emigráczióra vonatozó, nála elhelyezett iratait tartotta meg, a melyek az emigráczió s így a haza történetére bizonyára elsőrendű kútfők gyanánt fognak szolgálni. A vagyonról ellenben Teleki László testvérei javára lemondott. A kiegyezést közvetlen megelőzött időben az akkor politikai vezérférfiak közül többen meglátogatták Pukyt Genfben, így a többek közt Lónyai Menyhért és Tisza Kálmán is. Végre 1867. januárban visszatérhetett hazájába ősi birtokára Tisza-Roffra. 1867. ápr. 30. Heves vármegye közönsége újból megválasztotta első alispánjának, mely hivataláról azonban nemsokára lemondott; a felülkerekedő ellenzéki túlcsapongásokat, bár maga is ellenzéki volt, nem helyeselvén, 1868. a Kossuth Lajos újabb levelezése czímű röpirat miatt erős polemiája volt Horváth Mihálylyal, a melyben igen határozottan tiltakozott Horváth Mihály azon eljárása ellen, hogy az általa az emigráczió történetének megírásánál leendő felhasználás végett rendelkezésére bocsátott Teleki-féle emigrácziónális iratokat Horváth Mihály a Kossuth megtámadására használta fel akkor, a midőn azokat P. már visszakövetelte és bármi más czélra való felhasználásuk ellen eleve tiltakozott (M. Ujság 1868. júl. 29., P. Napló júl. 31., Hon aug. 28., 208. sz.). P. a 70-es évek végén Roffról a hevesvármegyei fügedi, majd karácsondi birtokára költözött, hol 1887. aug. 23. meghalt; óhajtása szerint Karácsondon temettetett el, a kertjében levő öreg diófa alá. Közérdekű iratai, a Teleki László-féle emigrácziónalis iratok is, kivánsága értelmében halála után Irányi Dánielnek adattak át, a ki viszont a magyar történelmi társulatnál deponálta azokat az övéivel együtt, oly kikötéssel, hogy az azokat tartalmazó csomag csak 1914-ben lesz felbontandó.
Czikkei a Pesti Hirlapban (1841. Gróf Dessewffy Aurél «adj instenére» «fogadj isten»); a Hazánkban (1885. Komáromi emlékeim. 1887. Komáromi dolgok); a Budapesti Hirlapban (1885. 12. sz. Nyilatkozat).
M. Hirlap 1851. 568. sz. (Haditörvényszéki itélet).
Wurzbach, Biogr. Lexikon XXIV. 68. l.
Pesti Napló 1879. 142. sz.
Fővárosi Lapok 1886. 310. sz.
Egyetértés 1887. 237. sz.
Vasárnapi Ujság 1887. 36. sz. (Nekr.), Komárom 1848-49-ben. Bpest, 1887.
Pallas Nagy Lexikona XVIII. 482. l.
Magyar Nemzetségi Zsebkönyv. Nemes Családok 524. l.