cs. kir. kamarás, az államtudományok doktora, nyug. miniszteri tanácsos, Pest-Pilis-Solt-Kiskuns vármegye törvényhatósági bizottsági tagja, Puky János birtokos és tasnádi Székely Mária fia, szül. 1854. jan. 30. Gagy-Bátorban (Abauj-Tornam.); gymnasiumi tanulmányainak befejezése után a jogi s államtudományi tanfolyamot végezte a budapesti s bécsi egyetemeken s 1877-ben a budapesti egyetemen államtudományi doktor lett. 1876-ban a közmunka s közlekedési miniszteriumba lépett, a hol fokozatosan előhaladva, 1882. miniszteri titkárnak nevezték ki s az elnöki osztályban közvetlen Ordódy Pál, majd Kemény Gábor báró miniszterek mellett működött. 1891. miniszteri osztálytanácsossá lett, s Baross Gábor miniszter alatt az elnöki osztály vezetője volt. Később a vasuti szakosztályban működött. 1894-ben megkapta a kamarási méltóságot. 1896-tól a m. kir. postatakarékpénztár aligazgatója volt. Legújabban miniszteri tanácsosi ranggal nyugalomba vonult.
Költeményei a Kegyelet-Hangok (Arad, 1870.) cz. füzetben és a Képes Világban (1872).
Munkája: Molière vígjátékai. Kiadta a Kisfaludy Társaság. Bpest, 1877. (VII. Scapin csinjei, vígj. 3 felv. A szicziliai, vígj. 1 felv. Ford.).
Kiszlingstein Könyvészete.
Pallas Nagy Lexikona XVIII. 481. l.
M. Nemzetségi Zsebkönyv II. Nemesi családok 521. l.