nyugal. pénzügyminiszteri tanácsos és m. kir. bányaigazgató, szül. 1818. május 16-án Nagybányán (Szatmárm.), Pesten és Pozsonyban végezte jogi tanulmányait; 1837-38. jogügyi igazgatósági gyakornok Szélaknán, 1846. Körmöczön bányatisztsegéd, 1847. Pécsen kormánybiztos, 1848. Selmeczen bányatiszt, majd pénzügyminiszteri fogalmazó, 1849. Duschek mellé osztatott be. Világos után elfogták, de négy havi fogság után elbocsátották, azonban állását elvesztette. 1861. Selmecz-Bélabánya képviselője lett, úgyszintén 1865-68-ban is. 1868-ban máramarosszigeti bánya-, erdő- és jószágigazgató lett. 1870-ben miniszteri tanácsossá neveztetett ki. 1887-ben nyugdíjba ment és ekkor magyar nemességet nyert. Meghalt 1889. július 25. Karván (Esztergommegye).
Munkája: Jelentése a fejérpataki és kabolapojánai vasgyárak jelen állapota és jövője tárgyában. Bpest, 1873.
Országgyűlési beszédei a Naplókban vannak.
Ország Tükre 1863. 26. sz. arczk.
Szinnyei Könyvészete.
Pallas Nagy Lexikona XIV. 261. l. és gyászjelentés.