bölcseleti doktor, főreáliskolai tanár, a m. tud. akadémia levelező tagja, szül. 1829. júl. 23. Sopron meletti pusztán, hol atyja P. György bérlő volt; gymnasiumi tanulmányait 1838-tól Sopronban végezte s 1844-ben Pestre jött a bölcseleti tanfolyamot hallgatni; 1845-ben a bécsi műegyetemen a vegytani szakcsoportot tanulmányozta. 1852-ben kezdett Sopronban a gázvilágítás behozatala mellett agitálni s ezen agitatiónak következménye lett a jelenleg már virágzó soproni gázvilágítás. 1853-ban Bécsben a híres Schrötter vegytanár mellé a műegyetemen vegytani segédtanárrá neveztetett ki. 1855-ben a pesti főreáliskolához hivatott meg a vegytan tanárává. Az absolutismus alatt behozott tanári szigorlatot 1856-ban tette le s ez idő óta tagja volt a vámhivatalnokokat vizsgáló bizottságnak. 1858-ban kisérletek által bebizonyította, hogy a borok közönséges megtörődése a levegő élenyének tulajdonítandó. Ugyanez évben kezdte meg a gázvizsgálatokat és az eredmény a világítógáznak lényeges javítása lett. 1859-ben igyekezett Pécsett is gázvilágítást létesíteni; megkezdte a magyar borok vegyvizsgálatát is, a mennyiben minden hozzá beküldött bort ingyen megvizsgált. Ezen működése új életet ébresztett a magyar borászatban. 1861-ben föltalálta a borok állandósítását, melegítés által, a mit 4-5 évvel később Pasteur is feltalált. 1861-ben megkezdte a bor gyógyhatását tudományosan fejtegetni. A külföldi lapokban hathatós érvekkel mutatta ki ama kedvező befolyást melyet a magyar borok vilsavtartalmuknál fogva az idegekre, az agyvelőre s a csontokra gyakorolnak. 1861-ben megindította a pesti vízvezeték kérdését s létesítése érdekében 1862-ben saját költségén utazta be Franczia-, Angol-, Németországot és Belgiumot. Agitált és megmaradt az ügy fejlesztése mellett mindaddig, míg az 1868-ban létesült. 1863. január 13. a m. tudom. akadémia levelező tagjának, a pesti tornaegylet pedig 1865-ben alelnökének választotta. 1865-ben a pesti főreáliskolánál megindította a népszerű előadásokat felnőttek részére. 1867-ben talált fel egy gázlángmérőt és megindította a mérnökegyletben az iparmúzeum kérdését. 1870-ben írt a borok eczetesedésének okairól; ekkor vizsgálta a vörös borok festanyagát. 1872-ben az akkori földmívelési miniszter által borászati pályaművek birálásával bizatott meg. Még 1876-ban is ő volt az, aki az akadémián a magyar borok fehérnyetartalmát vizsgáltatni kivánta s ugyanekkor figyelmeztette az akadémiát a Babó-féle klosterneuburgi mustmérő gyarlóságaira. 1866. januártól kezdve sorvadásos betegsége mindinkább zsongítá munkaerejét, míg 1868-ban szabadságoltatott. Ez időtől fogva minden évben tavasztól őszig fürdőket és enyhébb éghajlatú vidékeket keresett föl, míg végre 1875-ben végleg hazaérkezett és többet hazulról el sem távozott. Szklenón tartózkodása alatt alapítványt tett, melynek kamataiból azon tót ifjak jutalmazandók, kik a magyar nyelvben legnagyobb előmenetelt tettek. Tiszteletbeli tagja volt a tokajhegyaljai szőlőszeti társulatnak és rendes tagja több más társulatnak is. Meghalt 1877. márcz. 24. Budapesten.
Czikkei a Wiener mediz. Wochenschriftben (1852. pecsenyédi savanyú víz vegyelemzése), a budapesti IV. ker. főreáliskola Programmjában (1855. Einiges über das Wesen und den Nutzen der Chemie, 1858. Mittheilungen aus dem chemischen Laboratorium); a Borászati Lapokban (1860. A magyar borok vegybontásáról sat.); a P. Naplóban (1862. decz., 1863. jún. júl. A külföldi vízvezetékekről); a Gazdasági Lapokban (1860. Vélemény és indítvány a borok megtörésének elhárítására nézve, 1860. Néhány szó a magyar éjszaki vaspálya s a magyar borászat érdekében, 1862. Néhány szó azon módokról, melyek a bor romlásának meggátlására szolgálnak, A tokaji bor utóerjedéséről, 1866. A Sykes-féle szeszmérő, 1873. Az orsz. m. gazdasági egyesület t. szőlőszeti és borászati szakosztályának); a M. Természettud. Társ. Közlönyében (1860. A Gerhard-féle jellegelmélet a szerves vegytanban, A borkő ikerkristályai, 3 ábr., 1862. Közlések a pesti főreáltanoda vegyműhelyéből, 1863-64. A pesti kútvizek légenyes tartalmáról, Aujeszky Lipóttal együtt, 1865. Adatok a rubidirium előjöttéhez, A tokaji bor utóerjedésének meggátlásáról); a M. T. Akadémia Értesítőjében (Math. és Term. K. IV. 1864. A Balaton vizének vegyelemzése); A Kertészgazdában (1866. A magyar borok javítása); az Akad. Értesítőben (1867. A bornak gyógytani hatásáról vegytani szempontból; ugyanez a Bud. Szemlében); a Tokaj-Hegyaljai Albumban (1867. A tokaji bor vegytani szempontból); a Math. és Term. Közleményekben (VI. 1868. Mölczer György szegedi ásványvizének vegyelemzése); a Wochenblatt für Land- und Forstwirtschaftban (1871-72. Über den Albumingehalt des Weines, Über die Bedutung der Gerbsäure im Wein); a Borászati Füzetekben (1873. Az orsz. m. gazdasági egyesület szőlőmívelési és borászati szakosztálya 1873. vebr. 20. tartott ülésének jegyzőkönyve); írt még az Orvosi Hetilapba, a Pester Lloydba, a Neues Pester Journalba, a budapesti ipar- és kereskedelmi kamara évi jelentésébe s az Annalen der Oenologieba.
Munkája: Mölczer György szegedi ásványvizének vegyelemzése (1863). Pest, 1868. (Math. és Természettudományi Közlemények VI. 6.).
Pesti Napló 1877. 75. sz.
Borászati Lapok 1877. 9. sz. (Molnár István).
Szinnyei Könyvészete.
Petrik Könyvészete.
Uránia 1902. 1903.
Ország-Világ 1903. 26. sz. arczk. 1904.
M. Szalon 1905. 532. l.