orvosdoktor, kir. közegészségügyi felügyelő, szül. 1859. július 14. Pesten, hol atyja P. Móricz a vegytan tanára volt, de korán elhalt. P. magára hagyatva, vagyon nélkül, a gymnasium végeztével, mely idő alatt magánszorgalomból elsajátította a kettős könyvvitelt, a franczia, angol és olasz nyelvet is megtanulta és a kereskedelmi levelezést, 1877-ben bankhivatalnok lett a magyar leszámítoló és pénzváltó bank levelezési osztályában. Egyidejűleg hirlapírással foglalkozott, különösen franczia, német és svájczi lapokban ismertette hazánk közgazdasági s pénzügyi viszonyait; ezen czikkek reá irányitották a külföldi szakkörök figyelmét s a leszámítoló s pénzváltó bank igazgatóságának ajánlatára Párisba hívták meg, hol 1879. szerkesztője lett a Credit Lyonnais bankintézetnek az igazgatóság «Etudes Financiéres» cz. osztályában, azzal a kitűzött feladattal, hogy ott Magyarország közgazdasági és pénzügyi viszonyairól tanulmányokat tegyen és e viszonyokról az igazgatóságot s a bank pénzügyi osztályait tájékoztassa. Szabad idejében itt is a hazai viszonyokat simertette a franczia hirlapokban. A pénzügyi téren eltöltött hat évi munka után némi kis vagyont szerzett, mely lehetővé tette tanulmányainak folytatását. Ekkor hivataláról leköszönt és régi hajlamát és vágyait követve az orvosi egyetemre iratkozott be Budapesten. Tanulmányait megszakítás nélkül befejezve, 1888-ban gyakornok lett a budapesti orvosi egyetem I. belgyógyászati Wagner-féle klinikáján. 1889. szept. 1. tanársegéddé neveztetett ki a kolozsvári egyetem élet- és szövettani intézetén. 1891. ugyanazon egyetemen az élet- és szövettan helyettes tanárának nevezte ki a m. k. vallás- és közoktatási miniszter, a mely állásban a tanév végeig, a tanszék végleges betöltéseig megmaradt. Ezen idő alatt az élet- és szövettani intézetnek egyúttal helyettes igazgatója volt. 1890-ben kezdeményezte a barlangligeti víz-gyógyintézetet. Részt vett a kolozsvári önkéntes mentő-egyesület létesítésében, a mely később választmányi és igazgató szakbizottsági tagjául választotta (1891. és 1892-ben); részt vett a Siófok-Balatonfürdő alapításában (1890-1893), a melynek igazgatósági tagja. 1893-ban mint a forrás- és fürdőügy referense a belügyminiszterium közegészségügyi osztályába lépett. 1903. elején Széll Kálmán miniszterelnök, mint belügyminiszter, kir. közegészségügyi felügyelővé nevezte ki. 1895 óta az országos balneologiai egyesület igazgató-tanácsának tagja, 1897-ben a fürdőtörvényjavaslat tárgyalására a m. kir. kormány által kiküldött bizottság jegyzője. 1898-be a Liègeben tartott V. nemzetközi orvosi hydrologiai és klimatologiai kongresszuson a m. kir. kormány képviselője s azóta hydrologiai s klimatologiai bizottság tagja. Ösztöndíjjal a hydrologia tanulmányozására külföldre utazva, 1892-ben a tengeri fürdőket, 1894-ben a téli klimatikus gyógyhelyeket, azok berendezését és viszonyait tanulmányozta.
Czikkei az Erdélyi Hiradóban (1890-92. tárcza, életleírás sat.); az Ország-Világban (1893-1905. névtelenül, vagy Himodi álnév alatt); a Blätter f. Klin. Hydroth.-ben (Dr. wilh. Winternitz 1893. Eine durch Kaltwasserbehandlung geheilte Asthenopia retinalis); a Balneolog. Zeitungban (1893. Die Bäder Ungarns und deren Unterstützung durch den Staat, 1894. Bäder und Mineralquellen in Ungarn und die auf dieselben bezüglichen Verordnungen, Balneologische Briefe aus Ungarn); a Pester mediz.-chirurg. Presseben (1893. Die Wirkung der Balneotherapie bei Nervenkranken, Die Bedeutung der Ungarischen Bäder und Curorte in der Behandlung der Nervenkrankheiten); a Budapester Hygien. Zeitungban (1893. Über Sandbäder); az Ung. Balneolog. Zeitungban (1895. Frequenz ung. Bäder im Jahre 1893. u. 1894.); egyszersmind a balneologiai szakmunkák ismertetése; a Balneologiai Értesítőben (II. 1895. Gondoskodjunk fürdőinkben a vendégek szórakoztatásáról, Kisérjük figyelemmel a külföldi fürdőket, Az ásványvizes palaczkoknak évszámmal való ellátása, A mesterséges ásványvizek, a szikvíz s a természetes ásványvizek védelme, Hazai fürdőinknek ivóvízzel való ellátása, A fürdők állami felügyelete régente, A források védelme s védőterület, Arzéntartalmú ásványvizek elárúsítása, A fürdészeti kiállítások tanulságai, Artézi kutak fúrása, III. 1896. A forrás- és fürdőügy a közigazgatás szempontjából Németországban, ugyanaz Francziaországban, Fontosabb mozzanatok a fürdőügy terén, Jelentés Ő Felségének látogatásáról a millenniumi kiállítás balneologiai pavilonjában, VII. 1900. A belügyminiszterium intézkedései a hazai forrás- és fürdőügy érdekében, A kereskedelemügyi miniszterium intézkedései az idegenforgalom érdekében, A pénzügyminiszterium intézkedései a forrás- és fürdőügy érdekében, a hét utóbbi czikk németül is); az Orvosi Hetilapban (1901. és 1902. folytatólag megjelent czikkek és apró közlések); végül a kolozsvári egyetemre vonatkozólag több czikket írt a Budapesti Hirlapba s Pester Lloydba.
Munkái:
1. Mikép ejtendők meg a phosphorsav kiválasztására vonatkozó vizsgálatok. Bpest, 1891. (Különny. a M. Orvosi Archivumból.)
2. Idegbetegségek balneotherapeuthikus kezelése különös tekintettel a hydrotherapiára. U. ott, 1893.
3. A tengeri fürdők physiologiai hatása különös tekintettel az északi és keleti tenger fürdőire. U. ott, 1893. (Nyáron tett tanulmányútja alapján.).
4. A Balaton fürdői és azok hatása. U. ott, 1893. Térképpel.
5. Siófok Balaton tavi fürdő és gyógyhely. U. ott, 1893., 1894. és 1896.
6. A Balaton fürdői, azok hatása és használata. U. ott, 1894.
7. Fürdőügyünk haladása 1903-ban. U. ott, 1894. (Belügyminiszteri intézkedések. Ásványvízforrások. Gyógyforrások. Gyógyfürdők. Forgalmuk 1893-ban. Következtetések. Fürdőstatisztika. Ásványvízelemzések. A balneologiai egyesület. Utazási ösztöndíj. Fürdőirodalmi könyvtár. Fürdőink vendégforgalmának fejlődése 1876 óta).
8. A Balaton fürdői: Kenese, Almádi, B.-Füred, Szepezd, Badacsony, Keszthely (Héviz), Boglár, Siófok tekintettel a meteorologiai viszonyokra. U. ott, 1894.
9. Balaton-Füred gyógyeszközei s azok hatása. U. ott, 1894.
10. Hazai sósfürdők. U. ott, 1894.
11. A klima hatása. U. ott, 1894.
12. Klimatikus gyógyhelyek. U. ott, 1894. (Hazaiak).
13. Klimatikus gyógyhelyek. U. ott, 1894. (Külföldiek.)
14. A fürdőismertetések kellékei. U. o., 1895.
15. A mesterséges ásványvizek, a szikvíz s a természetes ásványvizek védelme. U. ott, 1895.
16. A tuberculosis a közegészségügyi szempontjából s annak gyógyítása tekintettel haza fürdőinkre. U. ott, 1897.
17. A fürdőhelyek kellékei a hygieniai szempontjából. U. ott, 1897.
18. Fürdőink vendégforgalmának statisztikája 1876-1895-ig. U. ott, 1897.
19. A III. nemzetközi hydrologiai és climatologiai congressus tárgyalásai. U. ott, 1897.
20. Ásványvíz-kereskedelmünk fejlődése 1876-1900. U. ott, 1901.
21. Az országos forrás- és fürdőügyi bizottság 1900. évi tárgyalásai. U. ott, 1901.
22. Dr. Chyzer Kornél balneologiai munkái és életrajzai. U. ott, 1901. (Mindezen munkák a Fürdőirodalmi Könyvtárban jelentek meg; részben megjelentek németül, angolul, francziául és ruménül is).
23. Adatok a borászati vegytan fejlődésének történetéhez Magyarországon. U. ott, 1904. (Preysz Móricz életrajzával).
Szerkesztette az Egészségügyi Értesítőt, a m. kir. belügyminiszterium hivatalos közlönyét 1893-95-ben; szerkeszti a Fürdőirodalmi Könyvtárt 1892 óta s ennek idegen nyelvű német, angol, franczia és rumén kiadásait; a Balneologiai Értesítőt, az orsz. balneologiai egyesület hivatalos közlönyét 1894 óta; a Balneologische Rundschaut 1899 óta és a Népszerű Fürdőismertetéseket (nem orvosok által írt fürdőismertetések gyűjteménye) 1900 óta Budapesten.
M. Könyvészet 1892-97.
Ország-Világ 1898. 43. sz. arczk., 1902. apr. 27. jun. 22.
Pallas Nagy Lexikona XVIII. 477. l.
Balneologiai Értesitő 1900. decz. 15.