hirlapíró és szerkesztő, szül. 1821. aug. 21. Pápán (Veszprémm.) szegénysorsú ev. ref. szülőktől; iskolai tanulmányait az ottani ref. főiskolában, a gazdasági tudományok tanulását pedig a keszthelyi Georgiconban végezte. Ezután Székesfejérvárt nevelősödött, 1848-ban a városi hatóság egy toborzó testület alakításával bízta meg, mit oly sikerrel teljesített, hogy pár hét alatt a város területén 600 önkéntest fogadott és adott át a pesti hadfogadó parancsnokságnak, mely hazafias szolgálatáért Pándy ezredes hadfogadó parancsnok a 49. honvédzászlóaljhoz őrmesternek nevezte ki. Harmadnap azonban az országos nemzetőrségi tanács tanácsosa, Nádossy ezredes szolgálattételre Budára az országos nemzetőrségi irodába rendelte. Mészáros Lázár hadügyminiszter ekkor Olaszországból megérkezvén, az országos nemzetőrségi tanács az összes személyzetével együtt hadügyminiszteriummá alakult át. Itt csakhamar sorjegyzőnek, azután igtatónak, végre a tüzérosztályhoz fogalmazónak léptették elő; ezen minőségben szolgált a világosi fegyverletételig. Innét hat heti bújdosás után szülőföldére Pápára érkezett és Mihályházára hívták meg nevelőnek, innét a Csigi pusztára (Győrm.) szintén nevelőnek, végre Győr városába, hol huzamos ideig több előkelő családnál volt nevelő. Xantus János levelei Északamerikából cz. munkájának kéziratát 1857-ben hozzá küldte kiadás végett; azt eladta Lauffer kiadónak 165 frtért; ő azonban a további kiadási jognak fentartása miatt pört folytatott a kiadóval, mely akkor sok vitát támasztott a lapokban, a pört pedig P. elvesztette. 1858-59-ben rendes dolgozótársa volt a Győri Közlönynek, Napkeletnek és a Délibábnak; czikkeit leginkább «Vezérfonál az élet ösvényén» és «Élettapasztalati jegyzetek» cz. alatt közölte s költeményeket is írt. 1860. júl. 1. indította meg a Debreczenben a Debreczeni Közlöny cz. vegyes tartalmú társadalmi lapot; a szerkesztés mellett tudakozó intézetet, házasságszerző irodát és hasonló nem az irodalom körébe tartozó vállalatokat létesített, melyek azonban megbuktak. 1862. aug. 2. lapjában «Szerencsétlen házasság» cz. botrányos czikket közölt, melyben saját legbensőbb családi ügyeit tárja fel, nevezetesen azt, mint szöktetett meg egy debreczeni leány a szülei házától és miután a titkos egybekelés megtörtént, mint hagyta le ez őt a házasság consummálása előtt sat. E czikk fölingerelte ellene a debreczenieket, távoznia kellett és a Debreczeni Közlöny szept. 27. számában véglegesen búcsút vett a debreczeniektől; «Ítéljen tetteim fölött az utókor» írja s kijelenti, hogy senkinek adósa nem marad s előfizetői a Hortobágyot kapják kárpótlásul. Magánügyei elintézése végett Pozsonyba ment és itt egy nő ellen folytatta pörét és akarata ellenére állandó lakása lett; a jogakadémián, mint magántanuló, az összes jogi tanulmányokból vizsgát tett, és a birói államvizsgát is letette. A sok nyomor, inség és szenvedés végre annyira megtörte, hogy 1867. febr. 18. kezdett vért hányni s a legsúlyosabb beteg lett; másnap a pozsonyi országos közkórházba vétette fel magát, honnét máj. 7. mint lábadozó beteg elhagyatva, nyomorban és inségben, némely nemesszivű emberbarátok kegyadományaiból táplálkozva várta felgyógyulását; ez azonban nem következett be; máj. 28. elutazott Pápára s aug. 28. Pestre, hol júl. 9. meghalt.
Debreczeni Közlöny 1860. 43. sz.
M. Sajtó 1862. 184. 225. sz. és önéletrajzi adatok.