Kezdőlap

Preisz Hugó

orvosdoktor, műtő, a budapesti állatorvosi főiskola tanára, szül. 1860. szept. 21. Rumában (Szerémmegye), hol atyja ki Baranyából származott oda, majd 40 évig kántortanító volt; ugyanitt járta P. az elemi iskolát is, hol németül tanítottak; tizenegy éves korában a Rumától közel fekvő Szolnok nevű Pejacsevich-féle pusztára adták, a hol magyar béresek gyermekei számára magyar népiskola volt. 1873 őszén Kalocsára, a jezsuiták főgymnasiumába vitték; a III-VIII. osztályokat az időközben létesített állami főgymnasiumban végezte Ujvidéken. Itt a természettudományok megkedvelése és elsajátítása körül sokat köszönhetett Bruck Ferencz tanárjának. 1880-ban maturált és megkezdte orvosi tanulmányait Budapesten. 1885 elején, még mint ötödéves orvostanhallgatót az egyetemi kórboncztani intézethez gyakornokká nevezték ki; ez év nov. 28. orvosdoktorrá avatták, miután már előbb a nevezett intézet II. assistense lett. 1886 nyarától 1887 végeig, mint I. assitens állott a kórboncztani intézet, 1888 elejétől 1889 szeptember haváig pedig hasonló minőségben az egyetemi törvényszéki orvostani intézet szolgálatában. 1889 őszétől kezdve egy évig az egyetemi II. sebészeti klinikán működött, az operateuri oklevél elnyerése végett. Már ezen év alatt is teljesített a vegykisérleti állomás részére Liebermann Leo felhívására bakteriologiai vizsgálatokat (főleg vízvizsgálatokat) s mivel ez időtájt egy bakteriologiai laboratorium alapítása volt a földmívelési kormány részéről tervbe véve, utóbbi bakteriologiai imseretinek kiegészítése czéljából külföldi tanulmányútra küldte. Ez útjában, a mely 1890. okt. 4-től 1891. okt. 4-ig tartott, meglátogatta Német- és Francziaország, valamint Bruxelles illető tudományos intéezteit és laboratoriumban dolgozott Drezdában Johne A. intézetében, Berlinben Koch Róbert, Lyonban Arloing S. intézetében, Montpellierben az egyetem kórboncztani intézetében, végre Párisban az Institut Pasteurben Roux E. kurzusát hallgatta. Távolléte alatt Budapesten az állatorvosi főiskolán felépület a bakteriologia intézet, melynek vezetőjévé gr. Bethlen András földmívelésügyi miniszter 1891 okt. végén őt nevezte ki. 1894-ben az állatorvosi akadémia rendkívüli, 1895-ben pedig rendes tanára lett. 1896 óta a m. kir. igazságügyi tanácsnak, 1897 óta az országos közegészségi tanácsnak rendes tagja. Ezenkívül a törvényszéki orvosi és állatorvosi tisztivizsga vizsgáló-bizottságának tagja. 1894-ben a belügyminiszter megbízásából Párisban jár a difteria-ellenes vérsavó gyakorlati alkalmazásának tanulmányozása végett és ezidőtől fogva a nevezett miniszter megbízásából a difteria-ellenes serumot termelő intézetet is vezeti, a m. kir. állami bakteriologiai intézet keretén beül. Ismeretei gyarapítására, illetőleg kongresszusokon való részvétel czéljából későbben is többször járt külföldön, így ismételten Párisban, 1897-ben Londonban, 1898-ban Dániában és Svédországban, 1900-ban Spanyolországban, 1903-ban Hollandiában és Belgiumban.

Czikkei a Köztelekben (V. 2., 15., 28. Védekezés a sertésvész ellen) sat.; az Orvosi Archivumnak is munkatársa.

Munkái:

1. A szív fejlődési rendellenességeiről. Bpest, 1885.

2. Adatok a veleszületett szívbajok tanához. Tizenhét eset kapcsán. U. ott, 1890. (Értekezések a természettud. köréből XIX. 9. sz.).

3. Adatok a sertésorbáncz ismeretéhez. Két tábla rajzzal. (Dr. Johne tanár kórtani intézetéből Drezdában.) Bpest, 1891. (Különny. a Veterinariusból).

4. A pseudotuberculosisnak juhnál észlelt egy esetéről és a pseudotuberculosisról általában. (Arloing tanár intézetéből Lyonban.) U. ott, 1891. (Különny. a Veterinariusból).

5. A gyermekek diphteriás hüléseiről. U. ott, 1895.

6. Tanulmányok a sertéspestis és sertéseptikaemia (sertéskolera és sertésvész) okára vonatkozólag. U. ott, 1897. (Németül, U. ott, 1897. Egy tábla-fényképnyomattal).

7. Bakteriologia. 23 szövegábrával és 22 hat ábrás táblával. U. ott, 1899. (Állatorvosi Kézi-Könyvtár 3. sz.).

8. A pestisről. Különös tekintettel annak bakteriologiájára, 9 ábrás fénynyomatú táblával. U. ott, 1900.

Pallas Nagy Lexikona XIV. 211. l.

Magyar Könyvészet 1890., 1900.

Kóssa Gyula, Magyar Állatorvosi Könyvészet. Bpest, 1904. 181. l.