pozsonyi kanonok, komáromi származású, 1734-ben szenteltetett fel miséspappá (1789-ben mondotta másod előmiséjét); káplánkodása után 1743. máj. 5. plébános lett Nagy-Sallón, 1764. június 15. Érsekujvárt. 1781. jan. 29. kanonokká nevezetett ki Pozsonyba, hol 1799. okt. 9. meghalt.
Rimely (Capit. Poson. 283. l.) mondja róla: «operibus pastristicis inclaruit».
Munkája: Lelki kalendáriom, az az a szentírásbúl és a szent atyákbúl minden napra kiválogatott czikkelyek mellyekkel az ember a bűnnek gyűlölésére és a menyeieknek kivánságára felébresztetik. Egy pozsonyi kanonok által, Poson és Komárom 1790. (Más kiadások: 1791. és 1797. U. ott).
Danielik, M. Irók II. 261. l.
Új M. Sion 1886. 841. l.
Petrik Bibliogr.
Zelliger Alajos, Egyházi Irók Csarnoka. Nagyszombat, 1893. 414. l.