nyug. kir. főbányatanácsos, bányászakadémiai tanár, Selmeczbánya díszpolgára, szül. 1820. máj. 10. Bécsben; a gymnasium VI. osztályát Győrben végezte; 1835-37-ben ugyanott a két év jogot, 1837-39. Selmeczbányán a bányászatot, 1843. szept. 28. minerologiai és geologiai tanulmányait a bécsi Montan-múzeumban, 1845. máj. 20. a felsőbb mennyiségtant, géptant és építészetet hallgatta a bécsi műegyetemen. 1846-48-ban mint ösztöndíjas gyakornok szolgált. 1847. decz. 8-től pénztári tiszt volt a bécsi számvevőségnél. 1850. ápr. 25-től ideiglenes tanár a selmeczi akadémián, 1855. máj. 28. ugyanott az építészet és ábrázoló mértan rendes tanára és bánytanácsos lett. 1887. aug. 30. nyugalomba vonult. Meghalt 1898. nov. végén Budapesten.
Czikkei a k. k. Berg- und Hüttenmännisches Jahrbuchban (Wien, 1859. VIII. Holz-Conservierungs-Versuche mit Rücksicht auf die Montan-Industrie); a Bányászati és Kohászati Lapokban (1872. Légsűrítő és kőfúró gépek, 3 tábla rajzzal, Sűrített léggel a önhatólag működő vízemelő készülék, rajzzal, Vaskötélpálya Eislebenben, rajzzal).
Pauer János, A selmeczbányai m. k. bányászati és erdészeti akadémia története. Selmeczbánya, 1896. 114. l.
Vasárnapi Ujság 1898. 49. sz. (Nekr.).