Potyondi Ráfael (Ferencz Mihály)
remete szent Pál-rendi szerzetes, később világi pap, P. Imre fia, 1768. okt. 8-tól tanár volt; a rend eltöröltetése után mint világi pap Válon (Fehérm.) tartózkodott. Az Ürményi család házi papja és nevelője, Horvát Istvánnak (ki ugyanott az Ürményi fiúk jogi oktatója volt), Ányosnak és Zsolnainak közös barátja. Meghalt 1813. október 18-án Szili-Sárkányban (Sopronmegye) 63. évében.
Munkája: Dicsőséges szűz szent Margit IV. Béla magyar király leányának tisztelete. Az áhitatos Magyarország számára írta. Pest, 1805. Czímképpel. (Újabb kiadása: Ditsőséges szűz szent Margitnak IV. Béla magyar király leányának tisztelete, mellyet e sz. szűz tisztelőinek kérésökre más több áhitatosságokkal különösen pedig első remete Pálnak tiszteletével megbővített és újra kinyomtattatott. U. ott, 1809.).
Kézirata: Libellus mortuorum ab a. 1714. (Remete szent Pál-rendi szerzetesek halálozási dátuma bejegyezve, utolsónak P. halála Horvát Istvántól írva, ki ezt a m. n. múzeumnak ajándékozta; Gnadt, Petrus, Enchiridion Meditationum pro sacris exercitiis 1703. cz. kis 8 rét kézirat végén.) Latin levelei Horvát Istvánhoz: Székesfehérvár 1801. febr. 24., jún. 10., 1802. júl. 16. aug. 12. (a m. n. múzeum kézirati osztályában).
Danielik, M. Irók II. 259. l.
Kath. Szemle 1890. 192., 214. l.
Petrik Bibliogr.
Esztergom és Vidéke 1891. 52. sz.
Irodalomtörténeti Közlemények 1893. 420. l.