orvosdoktor, tiszt. főorvos, szül. 1835-ben Gyorokon (Aradm.); Szegeden és Aradon végezte a gymnasiumot, a pesti egyetemen az orvosi pályára lépett és 1858-ban lett orvosdoktor. Egy ideig Szegeden tartózkodott és 1859. az osztrák-olasz-franczia háború alkalmával ideiglenes főorvosi minőségben a hadseregbe lépett és a hadjárat alatt a 7. tábori kórházban Olaszországban mint osztályos főorvos működött. A hadjárat után Velenczében, Klagenfurtban és Pesten mint beosztott orvos majd mint kórházi osztályvezető orvos volt alkalmazva. 1861-ben sebészdoktori szigorlatokat végezve, véglegesen tábori főorvossá neveztetett ki s a 10. huszárezredhez osztatott be. Ennek keretében 6 évet töltött s az 1866. osztrák-porosz hadjárat alatt Csehországban ezen erzednél szolgált. 1867-ben kincstári bányamű-orvossá neveztetett ki, a hadseregtől megvált és hat évig Felsőbányán tartózkodott. Szülészi tanulmányait Bécsben végezvén, 1872-ben szülészi oklevelet nyert és Aradon a 3. kerület orvosává választatván, bányászorvosi állásáról lemondott és Aradra telepedett. Az 1873. cholera alkalmával kifejtett tevékenysége elismeréséül 1875-ben a főispán tiszteletbeli városi főorvossá nevezte ki. Az aradi meteorologiai állomás kezelője, naponkint távirati jelentéseket küld úgy a budapesti központi meteorologiai intézetnek, mint havi jelentéseket a temesvidéki mérnök- és építészegyletnek és heti jelentéseket az aradi lapoknak.
Orvosi czikkeket írt a Gyógyászatba (1804. Adalék a váltóláznak kininnal a bőr alá föcskendése által való gyógyításához, 1865. Levél a m. orvosi könyvkiadó társulat érdekében, 1869. A szatmármegyei orvos-gyógyszerész-egylet sat.) és a szatmármegyei orvos-egylet Évkönyvébe; a közegészségre vonatkozó dolgozatai az Alföldben és az arad-vidéki Tanügyi Közlönyben jelentek meg.
Rupp, Beszéd 171. l.
Lakatos Ottó, Arad története. Arad, 1881. 76. l.