ügyvéd, nyug. miniszteri titkár, előbbinek és Vendrinszky Mária fia, szül. 1848-ban; atyjának halálakor, mint a hét testvér legidősbike, 18 éves volt és mint első éves jogász a közalapítványok igazgatóságánál vállalt alkalmazást, hogy édesanyjának gondjain segítsen. Utóbb megszerezte az ügyvédi oklevelet. A sport terén kitűnt és a nemzeti tornaegyletnek legszorgalmasabb tornásza s a dísztornázások babérkoszorúzott hőse volt. Később a földmívelési miniszteriumban fogalmazó, majd titkár lett. Titkársága idejében ment le a szegedi árvízveszély csökkentésére, hol ügyessége által csaknem 200 ember életét és nagyértékű vagyont mentett meg a pusztulástól. Az árvíz után mint a szegedi kormánybiztosság titkára Tisza Lajos mellett működött. Itt tanusított munkásságáért királyi kitüntetést is kapott. Az ügyvédi foglalkozás mellett élethivatásának tartotta a magyar sport felvirágoztatását. Úgy egyletek alapításában, mint azoknak irányításában fáradhatatlan munkásságot fejtett ki. Szellemes társalgó és jeles szónok volt; a magyar dalokat kiváló szépen énekelte. Sokat olvasott a magyar, német és franczia irodalomból. Szerette az utazást; tanuló évében begyalogolta Erdélyt és a Felvidéket; később beutazta Német-, Franczia-, Olasz- és Törökországot, Boszniát, Herczegovinát és Dalmatiát. Utazásairól a napilapokban és a sportlapokban számolt be. Legkedveltebb sportjai az úszás, vívás és korcsolázás voltak. Az angol athletikának meghonosítása körül szerzett érdemeket. A magyar atletikai klubnak több évig titkára és legelső versenyének győztese volt. Meghalt 1901. jan. 14. Budapesten.
A Fővárosi Lapok közoktatási rovatát vezette öcscsének Porzsolt Kálmánnak szerkesztése alatt (1896). Legtöbbet írt a Herkules czímű sportlapba.
Álneve Jules (a sport- és napilapokban).
Ország-Világ 1896. 13. sz. arczk., 1901. 4. sz. arczk.
Pallas Nagy Lexikona XIV. 155. lap.
Vasárnapi Ujság 1901. 3. sz. (Nekr.)
Budapesti Hirlap 1901. 15. szám.
Herkules 1901. 1. és 2. sz. arczk.