ev. ref. kántor-tanító, szül. 1830. jún. 6. Sepsi-Bessenyőben; gyermekkorában már nagy hajlama volt a zenére, rajzolásra és építésre, de egyikben sem képezhette ki magát, mert szegény sorsban volt és főleg atyjának vad modora a szülői háztól is már nyolcz éves korában távozni késztette. Nagy-Enyeden a kollegiumban kezdett tanulni, honnét Brassóba került a szász kollegiumba; onnét Kolozsvárt mesterségbe állott. E közbe atyja elhalt. aztán 1841-ben ismét Nagy-Enyedre került a kollegiumba, hol 1848-ig tanult. 1848-ban pünkösd után honvédnek állott s őrmesterségig vitte fel. A jádi csatában két sebet is kapott, a halottak közül az oroszok felvették és Czernovitzbe fogságra vitték, honnét 1849. nov. 19. bocsátották ki. 1850-ben otthon tartózkodott. Azután tovább tanult Udvarhelyen 1853-ig. A gymnasium VII. osztályától búcsút vett és gazdatisztnek állott be. 1856-ban oda hagyta az audvari szolgálatot és tanító lett Torboszlóban (Maros-Tordam.). 1860-ban Atosfalvára került levita-tanítónak, 1870-ben b. Eötvös József miniszter Rákosdra (Hunyadm.) nevezte ki állami iskolai tanítónak. Itt képviselőválasztásokba elegyedve, elvesztette állását és Sepsi-Bessenyőre ment földmívesnek. De már 1873-ban a sepsi-szent-györgyi iskolához választották tanítónak. 1875-ben Sóváradon tanitóskodott, majd Lukafalvára (Maros-Tordam.) került s innét 1886-ban Szentháromságra (Maros-Tordamegye) választották meg ev. ref. kántor-tanítónak, hol jelenleg is működik.
Czikkei a Kertész Gazdában és Erdészeti és Gazdasági Lapokban (1867. A bükkmag figyelmet érdemlő olajos mag, a Székely Néplap után); az Erdélyi Értesítőben (1884. elbeszélés); a Maros-Tordában (1886. 2-4. sz. Visszaemlékezések 1849-re) és az Erdélyi Gazdában.
Vaday József, Magyar tanférfiak és tanítónők ezredéves Albuma. Békés-Csaba, 1896. fénynyom. arzck.