ág. ev. lelkész, P. László és Tompos Anna földbirtokos szülők fia, szül. 1875. jún. 29. Hőgyes-Kis-Somlyón; középiskoláit Sopronban és Pápán végezte; az utóbbi helyen verseivel önképzőköri díjakat is nyert. A lelkészi pályát választván, Sopronba, majd Eperjesre ment theologiát hallgatni. 1901. lelkészszé avattatott fel és Várpalotára, félév mulva Budapestre, hivatott meg segédlelkésznek; innét 1904. elején a zalaegerszegi ág. ev. gyülekezet hívta el lelkésznek.
Irt elbeszéléseket a következő lapokba: Budapest, Urambátyám, Mátyás Diák, Sopron, Soproni Napló, Eperjesi Lapok, Sárosmegyei Lapok, Néptanítók Lapja, Hajnal, Evangelikus Egyház és Iskola, Prot. Pap, Pápai Lapok, Magyar Paizs, Zalavármegye és Evangelikus Családi Lap.
Munkái, melyek pályadíjat nyertek:
1. Hitet szerelemért. Elbeszélés. Bpest, 1898. (Különny. az Ev. Családi Lapból. Luther-Társaság kiadványa 6.).
2. Tudomány és hit. Rajz. U. ott, 1900. (Különny. az Ev. Családi Lapból. Luther-Társaság Kiadványa. 13.).
3. Vallásos lant. (Lévay József és Torkos Lászlóval együtt). U. ott, 1902. (Luther-Társaság Kiadványa 42.).
M. Könyvészet 1898. 1902. és önéletrajzi adatok.