orvosdoktor, született 1827. okt. 24. Miskolczon (Borsodm.); tanulmányait szülővárosában, a pesti és bécsi egyetemen véezte. 1854-ben nyert Pesten orvosdoktori oklevelet és 1856-ban Debreczenben telepedett le. Egyik megalapítója a debreczeni orvos-gyógyszerész egyletnek, melynek elnöke, majd díszelnöke lett. 1897-ben a király a Ferencz József-renddel tüntette ki.
Az 50-es években hosszú ideig írt a bécsi Wandererbe, melyet az alföldi eseményekről tudósitott; a debreczeni helyi s orvosi lapokba is sokat írt. Egyike volt a Debreczeni Ellenőr megalapítóinak és munkatársa a Zelizy Dániel által szerkesztett Debreczen leírása cz. munkának (1882). Több felolvasást tartott a debreczeni felolvasókörben.
Munkái:
1. Emlekbeszéd Balassa János felett. Debreczen, 1868.
2. Emlékbeszéd Kmetty Pál felett. U. ott, 1871.
3. Emlékbeszéd Kain Albert felett. U. ott, 1882.
4. Emlékbeszéd Tegze Imre felett. U. ott, 1888.
5. Emlékbeszéd Ujházi Károly felett. U. ott, 1899.
Oláh Gyula, Az egészségügyi személyzet Magyarországban. Bpest, 1876. 63. l. és önéletrajzi adatok.