a Tökölyanum igazgatója, szül. 1844. szept. 21. Ó-Becsén (Bács-Bodrogm.); a gymnasiumot Karlóczán és Pesten végezte s ugyanitt mint a Tkölyanum növendéke jogot hallgatott. Egyetemi hallgató korában 1868-ig nevelője volt Karagyorgyevics Sándor volt szerb fejedelem gyermekeinek. 1869-ben Eötvös József báró, vallás- és közoktatási miniszter megbízta a Néplap szerb és horvát kiadásának szerkesztésével, 1868-74. pedig több ízben megbizást kapott az állam által kiadott népiskolai könyveknek szerb átdolgozására. 1859-ben a budai gör. kel. szerb egyházközség őt választá meg elemi iskolájának igazgatójául. Ugyanezen évben a mohácsegyházkerületi választók őt a karlóczai szerb egyházi kongressus tagjává választották. 1870-ben kidolgozta ezen congressuson a szerb népiskolák és tanítóképzők szabályzatát, s a bécsi és budai gör. kel. egyházmegye (eparchialis iskolai előadója) tanfelügyelője lett. Ezt az állást 25 évig viselte. 1883. máj. óta igazgatófelügyelője a budapesti Tököly-intézetnek, a mely igazgatása alatt több mint száz szerb egyetemi ifjút érszesített hazafias nevelésben. 1894 óta képviseli a Szerémmegyében fekvő simanováczi kerületet a horvát országgyűlésen, a hol a közoktatási bizottság első előadója. A magyar országgyűlésre 1896-ban küldték ki először és itt a horvát ügyekben többször szólalt fel; azóta is a Horvát-Szlavonországok képviselője a magyar országgyűlésen. A mentelmi és összeférhetetlenségi állandó bizottságok tagja. Az országos közoktatási tanács tagja. Irodalmi érdemeinek elismeréseül a szerb király a szent Száva-rend középkeresztjével tüntette ki. 1899. jan. 27. megkapta a kir. tanács. czímet.
Napilapokban s folyóiratokban sok czikke jelent meg a szerb egyházi, irodalmi s népéletről. Az ifjusági irodalomban szerezte a Cika Steva (István bácsi) nevet. A fővárosi fiatal szerbek köre 1897. jan. 24. a budapesti vigadó kistermében díszűlést tartott, melyen P. harminczéves irói jubileumát ünnepelte meg; az ünnepi beszédet, mely ismertette az ünnepelt író múködését, Popovics Iván fővárosi gymasiumi tanár mondotta.
Czikkei a Vasárnapi Ujságban (1897. Karadzsics Vuk, 1899. Puskin Sándor, 1901. Milán királynál 1890-ben, Milán király temetése a kruzsedoli zárdában, A kruzsedoli zárda temploma, 1903. Kruzsedol, 1903. Egy napom Zágrábban, A Karagyorgyevicsek Pesten, Látogatásom Karagyorgyevics Péter herczegnél Czetinjében, 1904. Letits György temesvári gör. kel. püspök, A belgrádi király-napok).
Életírói százra teszik munkáinak számát, melyek csaknem kizárólag szerb iskolai könyvek, gyermekkönyvek, népoktató és szépirodalmi munkák; ezeket részint forditotta, részint eredetileg írta vagy hazai viszonyainkra való tekintettel átdolgozta. A Gönczy-féle Abéczés és a Gáspár-féle olvasókönyvek szerb fordítása keze alól került ki. Az Orao (A sas) cz. nagy népnaptárt 1874-ben indította meg, mely 15 ezer példányban nyomatik és a szerb naptárak közt a legjobb és legelterjedtebb.
Az Eötvös József báró által 1868-ban alapított Néptanítók Lapjának szerb és horvát kiadását reá bízta s ezen tisztében 1871-ig járt el. Másfélévig a Srbska Skola cz. tanügyi lapot és két évig a Vasárnapi Ujsághoz hasonló képes néplapot szerkesztett szerb honfitársai számára.
M. Paedagogia Szemle 1883. 231. l. fénynyom. arczk. (Rill József).
Vasárnapi Ujság 1897. 5. sz., 1903. 26 sz. arczk.
Budapesti Hirlap 1897. 26. sz.
Pallas Nagy Lexikona VIII. (2. pótkötet. 474. l.)
Sturm Albert, Országgyűlési Almanach. Bpest, 1905. 446. l.