kegyes-tanítórendi áldozópap és tanár, szül. 1862. szept. 14. Pórháza pusztán (Szatmárm.); a gymnasiumot Nagy-Károlyban, a VII. osztályt Szatmárt járta, midőn 1880. aug. 27. fölvétetett a kegyes-tanító rendbe s a VIII. osztályt Kecskeméten végezte. 1882-83. Nyitrán theologiát tanult és előszeretettel foglalkozott a természettudományokkal. A II. theologiai tanfolyamot még be sem fejezte, midőn a nagy-károlyi gymnasiumhoz rendeltetett helyettes tanárnak és ezen néhány hónap alatt ott theologiai tanulmányait is befejezte. Egyetemi tanulmányai végzésére Kolozsvárra küldetett, hol a természetrajz és földrajz voltak tantárgyai. Tanári működését 1886-ban Debreczenben kezdte, honnét 1887-ben a nagykanizsai főgymnasiumhoz helyeztetett át. 1891. jún. tanári vizsgálatot tett. A nagy-kanizsai irodalmi és művészeti körnek buzgó tagja volt. 1895-ben a nagy-károlyi gymnasiumhoz rendeltetett, hol a Kölcsey-egyesület megalakulásán fáradozott és irodalmi szakosztályának jegyzője lett; ő volt az egyesület felolvasó estélyeinek rendezője s felolvasásaival maga is közreműködött. Meghalt 1900. júl. 14. Nagy-Károlyban.
Költeményei, czikkei vannak a nagy-kanizsai és nagy-károlyi helyi lapokban, az Ország Világban (1899. költ.).
Munkája: A földrajz tanulásához szükséges térképismeretekről. Nagy-Kanizsa, 1892. (Különnyomat a nagy-kanizsai főgymn. Értesítőjéből).
Felolvasásai és több czikke kéziratban maradtak.
Szatmármegyei Közlöny 1900. 29. sz.
A nagy-károlyi főgymnasium Értesítője 1901. (Hám József).
Magyar Gábor, Az Urban elhunyt rendtagok kegyeletes emlékezete. Bpest, 1902. 13. l.