róm. kath. plébános, szül. 1840. febr. 29. Esztergomban; előbb a szent Benedek-rend tagja volt és 1863. márcz. 12. szenteltetett föl. 1863-64-ben az esztergomi, majd a kőszegi gymnasium tanára volt, 1874-ben mint világi pap a csanádi püspökmegyébe vétette föl magát és Szegeden négy évig volt segédlelkész; 1878-tól főgymnasiumi tanár Temesvárt, egyszersmind az ottani régészeti s történelmi társulat titkára s a délvidéki magyar mozgalmak egyik legbuzgóbb harczosa volt 1889. júl. 9-ig; ekkor Szabadfalvára (Temesmegye) ment administratornak és ugyanott plébános is volt, hol 1898. okt. meghalt.
Czikkei a temesvári Régészeti és tört. Értesítőben (VII. 1881. A barlangok képződése, tekintettel a «Szalkay»-barlang kiválóbb cseppköves képződményeire, VIII. 1882. Tószegi neolith lelettárgyak, 1886. Az országos régészeti és embertani társulat 1885. évi budapesti közülése, Római vagy arab emlékek-e a délmagyarországi párhuzamos régi műsánczvonalak?). A temesvári Havi Közlönynek is munkatársa volt.
Munkái:
1. Szent István első és apostoli magyar királynak nemzet- és honmentő vallási és politikai érdemei. Országos ünnepén 1878-ban Makón egyházi beszédben feltüntetve. Szeged, 1879.
2. A temesvári magyarnyelv terjesztő egyesület feladatai. Temesvár, 1883.
3. A délmagyarországi történelmi és régészeti társulat 13 éves működésének vázlata. U. ott, 1884.
Szerkesztette a Történelmi és Régészeti Értesítőt 1880-87-ig Temesvárt.
Kiszlingstein Könyvészete.
M. Könyvészet 1886.
M. Sion 1889. 703. l.
Schematismus dioec. Csanadiensis 1896.
Vasárnapi Ujság 1898. 42. sz. (Nekr.).
Berkeszi István, A temesvári könyvnyomdászat és hirlapirodalom története. Temesvár, 1900. 129., 131. l. arczk.