Pongrácz Lajos (szentmiklósi és óvári),
cs. kir. kamarás, megyei alispán, P. István megyei táblabiró és Okolicsányi Klára fia s P. István tábornok testvérbátyja, szül. 1815. febr. 14. Felső-Túron (Hontm.); a gymnasiumot Váczon és Selmeczen végezte, azután 1830-ban Pestre jött, hol az egyetemen a bölcseletet és törvénytudományokat hallgatta. 1835-ben szülőmegyéjében rendes esküdtté, 1842. szolgabiróvá s a megyei népnevelési választmány tagjává lett. Közben 1839-ben a pozsonyi országgyűlésen mint absentiumi követ jelen volt. 1845-ben az összes ellenzékkel leköszönt megyei hivataláról. 1848-ban tiszteletbeli főjegyző lett, nemsokára pedig az első magyar felelős miniszteriumnál pénzügyminiszteri titkárnak neveztetett ki. A szabadságharcz után hazatérve gazdaságának élt. 1853-59-ig uradalmi igazgató volt Biharmegyében; honnét ismét szülőföldére visszatért és az októberi diploma folytán életbe lépett alkotmány megyei szervezésekor a megye első főjegyzője lett. 1861-ben állásáról leköszönvén, gyermekeinek neveltetése végett Esztergomba költözött. Utazott Német- és Francziaországban, Svájczban, később Olaszországban. Az alkotmányos aera bekövetkeztével ismét szülőmegyéjében törvényszéki ülnök lett, míg 1867-ben központi járási főszolgabiróvá választatott, valamint a megyei kaszinó igazgatójává, s ezen kettős működése alatt kiválólag társadalmi működésre fordította figyelmét, szervezett műkedvelő társulatot, mely több évig különféle hazafias vagy jótékony czélokra sikeresen működött; díszes sétatért alkotott és behozta a város világítását sat. 1869-ben a megye főjegyzőjévé másodízben választatott és ezen hivatalában 1881-ig maradt, midőn Hontmegye alispánjává egyhangúlag megválasztatott. Ez évben cs. és kir. kamarás lett. 1889 végén aggkora s betegeskedése miatt hivataláról leköszönt és Budapestre költözött, hol műveinek sajtó alá rendezésével foglalkozott. Fáradhatlan agitatiójának eredménye volt a Simor herczegprimás által 1884-ben emelt Szondi-kápolna. Midőn megyéjéből távozott, könyvtárát a megyei levéltárnak, a gazdasági egyesületnek és a megyei kaszinó-társulatnak adományozta; numismatikai gyűjteményét pedig a nógrádmegyei múzeumnak. Még 1870-ben a Kisfaludy-társaságnak alapító-tagja lett. Meghalt 1899. aug. 10. Budapesten.
Költeményeket, beszélyeket, útleírásokat, leveleket és vegyes czikkeket írt a következő lapokba s évkönyvekbe: Rajzolatok (1835. Költ.); Társalkodó (1839. Pesti levelek, Kirándulás Ausztriába, 1840. Aggtelek, 1841. Kárpáti levelek); Honti Literaturai Füzér (1839-40. Hugo Victor, két beszély és költemények); Kliegl-Könyv (1841. Drégel vára); Regélő Pesti Divatlap (1842. A pénztaláló, A Balaton, 1843. Kárpáti levelek); Életképek (1843. Beszélyek, 1844. Kőszegi-út, 1845. Fényűzés és egyszerűség, Irodalom és művészet, 1846. Társadalmi vezéreszmék, Szklenói fürdői kirándulás); Honderű (1844. Franczia királyleány Hontban, 1846. Szerelem és honszeretet); Gazdasági Lapok (1850. Burgonya termesztéséről); Vasárnapi Ujság (1856. Tamásdai csonkatorony); Pesti Napló (1865. Kéjkirándulás Bécstől Mainzig, 1877. Siófok, Közmunkaváltsági pénzek kezeléséről); Hazánk és a Külföld (1868. Drégelvár és hőse, Adatok Vasváriról); Esztergom (1868. Szózat a Szondi-emlék ügyében); Fővárosi Lapok (1871. Koritniczai fürdői kirándulás); Nógrádi Lapok (1879. A nógrádi 1817. tisztújítás); Esztergomi Közlöny (1882. Az első esztergomi lap és Scitovszky primásról); Hazánk (1888. IX. hang a napoleoni időből); Hontvármegyei Almanach (1893. Visszaemlékezések a szabadságharcz egyes jeleneteire, Visszaemlékezés Lamberg gróf halálára, Nemzetőrségi szolgálat, Távozás Budapestről, Szalatnya a multban és epigrammák, 1894. Fegyverneki Ferencz sírirata). A Kossuth és Csengery Pesti Hirlapjának, később a Pesti Naplónak volt a levelezője. Munkatársa volt még a Honti Hirlap, Honti Lapok, Bolond Istók sat. folyóiratoknak.
Munkái:
1. Érzemények. Pest, 1838. (Költemények.)
2. Kárpát-uti zengemények. Irta s ez évi árvíz által inségre jutott hontvármegyei nép javára kiadta. Buda, 1838. (Költ.)
3. Tisztválasztási szózat Baloghy Imre úrhoz, honti első alispánná lettekor 1839. évi május 8. napján. Esztergom. (Költ.)
4. A "Kelet népe" felnyitotta szemeit egy nyugotfinak. Pest, 1841.
5. Magyar utiképek. U. ott, 1845. (Pongrácz Lajos munkái II. k. Ism. Irodalmi Őr 1845. 47. sz.).
6. Versek. U. ott, 1846. (P. L. munkái I. k. Ism. Életképek 1847. 6. sz.)
7. Honti Krónika. Első darab. Márcziustól júniusig 1848. U. ott.
8. Szózat a Szondiemlék ügyében. Esztergom, 1868.
9. Egy el nem mondott beszéd. Irta és az ipolysági elemi iskolás szegényebb gyermekek tanszereinek beszerzési javára kiadta. Balassa-Gyarmat, 1869.
10. Roesel Borbála. Selmeczbánya, 1883.
11. Vázlata a hontmegyei kaszino 50 éves történetének. Bpest, 1886.
12. Kivonatok Hontmegye 1848-49. és 1860-61. jegyzőkönyveiből. I. füzet. Selmeczbánya, 1890. II. füzet. Ipolyság, 1891. Kiadta Vörös Ferencz.
13. Epigramm-koszorú. Bpest, 1893.
14. Mult időkből. U. ott, 1897. (Elbeszélések.)
15. Szemelvények egy régi táblabirónak hátrahagyott dolgozataiból. U. ott, 1898.
Szerkesztette a Honti Literaturai Füzés I. II. füzetét (Buda, 1839-40.); alapította és szerkesztette az Esztergomi Ujságot 1863-ban és a Szondi Albumot (Drégeli emléklapok) 1885-ben Ipolyságon (uj bőv. kiadása. U. ott, 1886.).
Levele a censorhoz: Felső-Túr 1841. aug. 27. (a m. n. múzeumi könyvtár kézirati osztályában).
Álnevei s jegye: Honti, Többen, Ipolysági és P. L. (a Jelenkorban, Társalkodóban stb.).
Honművész 1839. 103., 104., sz., 1840. 9-11. 49. sz.
Ferenczy és Danielik, M. Irók I. 370., II. 413. l.
Jelenkor. Encyclopaedia. 432. l.
Nagy Iván, Magyarország Családai IX. 422., 437. l.
Petrik Könyvészete.
M. Könyvészet 1886., 1893., 1898., 1897.
Zelliger Alajos, Esztergom-vármegyei írók. Bpest, 1888. 167. l.
Gyürki Antal, 54 év Hontvármegyei történetéből II. 240. l.
Vasárnapi Ujság 1899. 34. sz., 1902. 24. sz. arczk.
Honti Naptár 1900-ra. Ipolyság 11. l. arczk.