Pongrácz János (szentmiklósi és óvári gróf),
pápai kamarás, r. kath. plébános, P. János gróf és Palásthy Janka fia, szül. 1830. aug. 15.; a nagyváradi egyházmegyében 1853. okt. 28. szentelték misés pappá. 1854. tanulmányi felügyelő, 1855. segédlelkész Debreczenben, 1858. szentjobbi, 1863-tól orosházai, 1879. szentandrási plebános, egyszersmind 1871-ben pápai kamarás és 1889-től szentgyörgyi apát volt. Meghalt 1891-ben Meranban.
Munkái:
1. Egyházi beszéd, melyet az 1854. év utolsó estvéjén a nagy-váradujvárosi egyházba egybesereglett keresztény híveknek tartott. Nagyvárad, 1855.
2. Válogatott egyházi beszédek füzére, melyet a haza anyjának Erzsébet császárné és királyné ő felségének 1857. évi magyarhoni első körútja megörökítésére debreczeni emlékül jobbágyi hódolattal nyujt. Debreczen, 1857.
3. Emlékezet. Istenben boldogult gróf Pongrácz István cs. kir. aranykulcsos ravatalára 1879. márcz. 1. sajongó szívvel közrebocsájtotta testvéröcscse. Budapest, 1879. (Két költemény fekete gyászlapon fehér betűkkel.)
Nagy Iván, Magyarország családai IX. 411., 428. l.
M. Nemzetségi Zsebkönyv. Főrangú családok I. 198. lap.
Petrik Bibliogr.
Schematismus dioec. Magno-Varadinensis 1873., 1891.