Pongrácz Imre (szentmiklósi és óvári báró),
esztergomi kanonok, P. Ferencz báró és Dessewffy Anna fia, szül. 1654. aug. 5. Nedeczen (Szepesm.); neveltetéséről főként nagybátyja P. György b. váczi püspök gondoskodott; a bölcseletet Nagyszombatban hallgatta, a hol egy vitatkozásával annyira megnyerte Szegedy Ferencz egri püspöknek és kanczellárnak tetszését, hogy ez őt azonnal egri kanonokká tette. 1675-78-ig a theologiát hallgatta Rómában a collegium-germanico-hungaricumban. Itt végezte első szent miséjét is 1678. aug. 5. a S. Maria Maggioreban. Visszatérvén hazájába, saját elhatározásából lemondott kanonoki javadalmáról és előljáróinál kieszközölte, hogy a lelkipásztorkodás terén működhessék. 1681-84-ig Sárfőn plébános volt. 1682-ben testvéreivel együtt bárói rangra emeltetett. 1682. ápr. 15. pozsonyi, 1685. decz. 19. pedig esztergomi kanonokká és honti főesperessé neveztetett ki. 1689. aug. nyitrai főesperessé lépett elő és elnyerte a zsámbéki prépostságot. 1695. barsi főesperes, 1697. febr. 6. pharesi cz. püspök, 1700. júl. 26. zólyomi főesperes lett. 1709. decz. 18. Keresztély Ágost bibornok-primás megfosztotta javadalmától, mivel a kitűzött napra nem jelent meg a Rákóczi által megszállt vidékről. Azonban már 1711. okt. 30. elnyerte az éneklő-kanonokságot, 1715. ápr. 13. az olvasó-kanonokságot s végre 1719-ben a szepesi prépostságot. Szülőhelyén díszes templomot építtetett. Meghalt 1724 végén Szepesben.
Vitairata és egyéb munkái eddig ismeretlenek.
Kollányi Ferenc, Esztergomi kanonokok. Esztergom, 1900. 301. l.