Pongrácz Anna (szentmiklósi és óvári),
P. István hontmegyei táblabiró és Okolicsányi Klára leánya, P. Lajos író testvérhuga szül. 1817-ben Felső-Turon (Hontmegye); ifjú korában nemcsak külsejével, de szellemével is az akkori fővárosi társas- és irodalmi körökben feltűnést keltett. Vörösmarty, Eötvös, Trefort, Jósika sat. emléklapokkal tisztelték meg; Császár Ferencz egy szonettel. A Kisfaludy-Társaságnak alapító-tagja lett. A szabadságharcz után Párisba tette át lakását; a nyári hónapokat ugyan szülőmegyéjében testvéreinél töltötte, de élete nagyobb részét Párisban élte át, hol őt magyar urak és hölgyek gyakran fölkeresték, valamint a Párisban lakó Türr tábornok is többször meglátogatta s koporsóját is a Pére la Chaisebe kisérte. 1870. decz. írták az akkori lapok, hogy Páris ostroma alatt egy nő, Pongrácz honvéd ezredes nővére, Párist léghajón hagyta el és Francziaország déli részén szállott le; onnét pedig hazájába utazott. Ezen légi utazása 1200 frankjába került. Új hazáját annyira szerette, hogy kiskorú unokaöcscsének javára tett hagyományához azon föltételt kötötte, «hogy a franczia nyelvet tökéletesen sajátjává tegye és ezen civilizált dicső nemzetet ismerni tanulja, a franczia nyelvből pedig a budapesti állami intézetek egyikében nyilvános vizsgát tenni köteles legyen». Azonban hazáját sem szűnt meg szeretni, mint végrendelete mutatja, melyben számos hazafias és jótékony czélra nagyobb összeget hagyományozott, így Kossuth Lajos szobrára is ezer koronát. Meghalt 1891. júl. 12. Párisban.
Elbeszéléseket írt az Életképekbe (1844) és a Honderűbe.
Magyarkák. Lipcse, 1845.
Nagy Iván, Magyarország családai IX. 422., 437. lapok.
Wurzbach, Biogr. Lexikon XXIII. 98. lap.
Esztergomi Közlöny 1891. 31. sz.