orvosdoktor, megyei közkórházi főorvos, szül. 1839-ben Nagyváradon (Biharm.); középiskolai tanulmányait ugyanott befejezve, 1857-ben Bécsbe ment az orvosi egyetemre. Szerencsés anyagi körülményei megengedték, hogy minden más foglalkozástól menten, gond nélkül élhessen feladatának. 1863-ban orvosdoktorrá avattatván, katonai szolgálatba lépett. 1864-ben megvált a katonaságtól és külföldi tanulmányútra indult, hosszabb időt töltve Berlinben. 1865-ben visszatérve Nagyváradon telepedett le, a hol 1867-72-ig mint városi kerületi orvos működött, sok üdvös reform keresztülvitelét sürgetve s keresztülvive. Működésének legkedvesebb tere azonban mégis a biharmegyei közkórház belbeteg osztálya volt. Sok érdeme van a biharmegyei orvos-gyógyszerész- és természettudományi egylet felvirágoztatása körül is, melynek eleinte titkára volt, később előadásainak, közléseinek és buzgóságának elismeréseül alelnökévé választatott. Az orv. vándorgyűléseknek tevékeny és buzgó tagja volt és részt vett ügyeinek vezetésében. Az 1874. győri vándorgyűlésen az államorvosi szakosztály jegyzője volt s az országos közegészségi tanács által beterjesztett törvényjavaslat tárgyalásakor bemutatta a biharmegyei orvos-gyógyszerész-egylet által kidolgozott javaslatot s felolvasta az általa kidolgozott indoklást. Biharmegyének és Nagyvárad városának tiszteletb. főorvosa volt, a belügyminiszter az országos közegészségi tanács rendkívüli tagjává nevezte ki. Meghalt 1886. febr. 2. Nagyváradon tüdősorvadásban.
Czikkei a M. Néplapban (1857. Gnómák és levelek Nagyváradról); az Orvosi Hetilapban (1871. Elméleti adatok a váltóláz tanához, 1873. tanulmány a váltólázról, ugyanezen lapban jelentek meg: A váltóláz és tünetes felpír, A vittáncz és reszketeg hűdés, A csúzos tarjagról, A beszéd agykéregbeli góczbántalmairól); írt az Archiv für Psychiatrie és az Archiv für Klinische Medizin cz. szakfolyóiratokba is (Zur Frage der Nervosität, Multiple Herzsklerose des Hirns und Rückenmarks) stb.
Munkái:
1. A bőrbetegségekről. Hebra tanár nyomán értekezésül a «Biharmegyei orvos-gyógyszerész- és természettudományi egylet» első évi közgyűlése alkalmával. Nagyvárad, 1869.
2. Javaslat a kéjkedés szabályozására és a bujakór terjedésének meggátlására. U. ott, 1870.
3. A járványos agygerinczagy buroklobról. Értekezés. U. ott, 1880.
Szinnyei Könyvészete.
Magyar orvosok és természetvizsgálók Munkálatai. Bpest, 1887. (Chyzer Kornél).
Kiszlingstein Könyvészete.