jogi doktor, ügyvéd, szül. 1852. decz. 13. Szombathelyen (Vasm.); tanulmányait Pápán az ev. ref. kollegiumban, a budapesti és bécsi egyetemen végezte. 1879-ben lett ügyvéd és Budapesten folytat ügyvédi gyakorlatot. 1896. deczember 16. a budapesti ügyvédi kamara ügyészévé választotta.
Még jogász korában írt német folyóiratokba novellákat; hazatérve a Pester Lloydnak, a Neues Pester Journalnak és a Budapester Journalnak volt munkatársa, vezér- és tárczaczikkírója. Már mint ügyvéd tért vissza a magyar irodalomhoz; első czikke Homo álnév alatt a Nemzetben jelent meg, azóta teljesen a magyar irodalomnak él. Vezérczikkei a Magyar Hirlapban, utóbb a Pesti Hirlapban láttak napvilágot (P.) jegy alatt; közben moralphilosophiai czikkeket, beszélyeket, tanulmányokat írt az Egyetértés, A Hét, M. Szalon, Egyenlőség, M. Hirlap és P. Hirlap cz. lapokban. Az orvosoknak 1892. brassói vándorgyűlésén: A siker természetrajza, az 1894. pesti gyűlésén: Természettudomány és politika cz. tanulmányokat olvasott fel.
Munkái:
1. Sibilla Rómában. Irta Flamma. Bpest, 1894.
2. Erősek és gyengék. A jogrend fizikája. Társadalom-bölcseleti tanulmány. U. ott, 1902. (Ism. Budapesti Napló 70., P. Hirlap 141. sz.).
Ország-Világ 1892. 13. sz. arczk., 1900. 11. sz. arczk.
M. Könyvészet 1902.
Pallas Nagy Lexikona XVIII. (2. kiadás) 470. l.